Teljesen Alkalmatlan Vagyok, hogy élvezzem a jobb időt, pláne ha az időjáráson kívül minden ugyanúgy szar.
Pedig kétségtelenül itt a tavasz, kisütött a járvány, terjedőben a Nap. A költöző madarak sikeresen átjutottak a határzáron, oltási igazolványokból raknak fészket a lámpavason, a fák ágain operatívan csiripelnek a poloskák, és a közeli parkban ízlésesen elrendezett szemetet túrnak szét lelkes mókusok. (Vöröses mókusok, nyilván mert ma van a Tanácsköztársaság nevű vörösterror kikiáltásnak évfordulós dicsősége. Érdekes, hogy a brit mókusok meg jobbára szürkék, nyilván az éghajlat miatt, meg mert ott nem próbálkoztak kommunizmussal, bár Marx nagyjából Londonban írta A tőkét.)
Igazán verőfényes őszi reggel köszöntött ránk így márciusban, hajnalban még talajmenti fagyot hord a szél, de a teszkó mögött akciósan már plusz három fok is lehet.
A környékbeli fák még nem zöldülnek, kopaszok, de nem rasszista értelemben. Biztos hiányolják a megszokott mennyiségű szén-monoxidot és kén-dioxidot, de az aranyeső cserébe nagyon előresietett, máris sárgul, persze lehet, hogy simán csak irigy. Hogy a fák még téli álmot alhatnak, neki meg virágba kell borulnia, ami a vegetációs szezon legmelósabb része.
Közeleg a húsvét is, aminek már a neve is megtévesztő, hisz pont olyankor nem vesz senki húst, ha már minden zárva van. Enni mondjuk esznek, de az nem veszés, meg nem is vétek, szóval az ünnep neve úgy hülyeség, ahogy van.
Házinyulak stresszelnek szerte a városban, mert mindig jön egy újabb óvodás generáció, aki ilyenkor elvárná tőlük, hogy tojjanak, és ha tojnak, akkor meg nem tetszik nekik, amit. De ez van, tojást nem tudnak, festeni se, az elkeseredettebbek ilyenkor arra gondolnak, hogy még az is jobb lenne, ha egy kozmetikai cég laborjában kellene rúzst meg szájfényt enniük, csak hogy látsszon rajtuk a hatása.
De egyeseknek még születésnapja is van, például a Mateusznak (valami exfocista ő, a Lótár, angolul Horsebarn), no meg Gary Oldman-nek. Utóbbit legalább ismerem, pontosabban filmjei nagy részét (mert Batman-izéket nézzen az, akinek két anyja van), a pasi Oszkár- és Mindenféle díjas, megérdemelten, akkora átváltozóművész, hogy a fal adja a másikat.
Volt ő már Churchill, de Sid Vicious is, Drakula, Lee Harvey Oswald, Elvis és Pilátus, meg valami alprotagonista a Harry Potterben, de én azt is elvszerű következetességgel kerülöm, mert elég régen elmúltam már tizenhárom éves.
Ja, és utálom fantasyt, a magyarnóta/ mulatós/ operett Bermuda-háromszög és a napi szappanoperák mellett az általam leginkább gyűlölt popkulturális műfaj. Tavasszal is, hiába üvöltöznek a madarak az ablakom alatt, csiripelést színlelve, rosszul.
blesk.cz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése