Mostanában (úgy az elmúlt közel húsz évben), annyira leegyszerűsödött az eufemisztikusan „politikai kommunikációnak“ nevezett propaganda, hogy gyanús, kormányoldalról (és kisebb részben az ellenzék térfeléről) nem a választókhoz beszélnek, hanem azok óvodáskorú gyerekeihez, rosszabb esetben háziállataikhoz. És itt már az a közkeletű kép sem érvényes, hogy a propaganda-üzenetek faék egyszerűségűek, mert ahhoz képest, hogy Soros-terv!, egy precízen kifaragott faék is atomerőmű. (vö. Soros-egyetem, Soros-szervezetek, Soros kottájából játszó bárkik. Soros kottájából játszónak amúgy fideszkádéenpéül azt nevezik, aki nem akkora képmutató, korrupt és arrogáns kretén, mint ők, és pont ezért nem szeretik.) A kormányhitű retorikában mindenki, aki nem a főnököt nyalja alulról (a talpára gondoltam, persze) az ellenzéki, aki ellenzéki és kritikus, az ellenség, aki pedig egy konkurens pártban működik, az ezen felül még hazaáruló is.
A lényeg, hogy mindig legyen valami aktuális frázis, nehogy már a kormánymédia szövegipari betanított munkásainak gondolkodniuk kelljen arról, milyen jelzőt is használjanak, és egyáltalán, mi is lehet az ő véleményük?
Az aktuális jolly joker az „oltásellenes“. De ez önmagában még nem lenne elég, mert a lakóság egy nem elhanyagolható része tényleg nem tudja, akar-e ő oltást, már a szkepszisben is kételkedik, tehát az oltásellenség vádjához még hozzá kell csapni valami erős kifejezést, mondjuk azt, hogy „halálkampány“.
Szinte látjuk is már a főpolgármestert, vagy Gyurcsányt, ahogy sátáni kacajjal olvassák a növekvő halálozási adatokat, és közben arra gondolnak, milyen fess kinézetet kölcsönözne nekik egy szép, fekete SS-egyenruha, egyszerűen jól állna nekik, na. Csak koponya és lábszárcsontok helyett sarló-kalapáccsal, ha már ilyen identitás nélküli torz bábok csupán.
És mivel a felcsúti és hűbéresei rég elszoktak nem hogy attól, hogy összetett mondatokban fogalmazzanak, de attól is, hogy egyáltalán mondatokban, beleragadtak a saját maguk által bevezettt egy-két szavas üzenetek mantrázásába. Brüsszelájemef, sorosmigráns, veszélyesalkalmatlan, hazaárulóbérenc, monnyonle (ja, ez most nem).
Így eshetett meg, hogy a pártvezér és kancellár a parlamentben, amikor érdemi kérdésekre kellett volna válaszolnia (hja, az ellenzéki képviselők nem az állami rádió puha, meleg, mikrofonállvány-nénije), mindenre, de tényleg mindenre csak annyit bírt mondani, hogy az ellenzék oltásellenes. („- Miniszterelnök úr, mekkora lesz a GDP-arányos költségvetési hiány? - Nem tudom, pénzügyekkel nem foglalkozom, maga se tegye, inkább hagyja abba az oltásellenes halálkampányát!“ - ezt én találtam ki, de pont ebben a stílben tolta.)
A miniszterelnök egy felfuvalkodott hólyag, kormánya pedig... ja, az nincs neki, mert egy kormány önálló döntésekre képes, hozzáértő és felelős emberekből áll, de neki csak szolgái vannak, ők a végrehajtói és kommunikátorai az egyetlen akaratnak, amely valóban számít a hatalomban, és a hatalom által porba gyalázott országban.
Instant kurvaélet, igényeseknek!
news.artner.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése