Fénysebességel el

A fizika sosem volt az erősségem, legalább is középiskolás fokon, aztán már nem kellett foglalkoznom vele, szociológia szakon csak matek volt a nembölcsész felhozatalból, azt már nem kellet tudni, hogy miért váltóáram van a konnektorban, vagy adott súrlódási együttható mellet a hány fokos lejtőn gyorsul mennyire a micsoda.

De ha már nem muszáj foglalkozni vele, meg nem kötelező abból érettségizni, akár érdekelhet is. (Hja, kellett nekem egy műszaki szakközépbe járni, ahol aztán fizikából lett a legrosszabb az érettségi jegyem, Négyes.) Viszont elkezdtem tudatosan kozmológiai témájú tudományoskodó ismeretterjesztéseket fogyasztani a National Geographic és egyéb intellektuális tabloidok által, sőt egy gyenge pillanatomban megvetem Stephen Hawking híres könyvét, Az idő rövid történetét. 

Mondjuk jó darabig nem olvastam el, félműveltségre alapozott sznobizmusomnak megfelelt, hogy megvan, bárki láthatja a könyvespolcon, a vonaton meg lazán ki lehet csapni magam mellé, hadd lássa a szemben ülő bölcsészlány, hogy igen okos vagyok, ha már a szemüvegemből nem tűnt volna fel neki.

Aztán persze elolvastam, mert végül is érdekelt a téma, és tényleg érthető volt, még egy négyes érettségivel is, például végre felfogtam az általános relativitás elméletét, amiből addig csak annyi volt meg, hogy "E Egyenlő Emszercé Négyzet". Ami - lássuk be - kevés, hisz pólófeliratnak elcsépelt, tetoválásnak nem elég keletiesen spirituális (mint mondjuk a ਖਰਾਬ ਕਰੈਬ ਸੂਪ, ami annyit jelent pandzsábiul, hogy 'romlott rákleves'), életbölcsességnek túl általános, a műveltség demózásához meg nagyon vékony.

De Hawking professzor pár oldalban elmagyarázza az értelmét, és máris az időutazás témájánál járunk, ami nekem, mint nem teljesen, de azért eléggé hardcore sci-fi -fogyasztónak eleve szimpatikus, ráadásul nem kell közben pizsamás embereket bámulni, ahogy idegenek lézerezik az űrhajójukat, amitől folyton szikrázik körülöttük a díszlet.

Maga a relativitáselmélet két közismert állítást fogalmaz meg: az egyik az, hogy az anyag és az energia igazából egylényegű, a másik meg, hogy a fénysebesség olyan abszolút határ, aminél semmi nem lehet gyorsabb. Még a fény sem, szóval a zseblámpánk csak beállítani tudja saját rekordját (de azt bármikor, még ellenszélben is), megdönteni soha, még jó hogy a lámpák ritkán bánkódnak emiatt. 

Az első állítás arról szól, hogy a mozgó tárgy mozgási energiája hozzáadódik a tömegéhez, azaz valami  minél gyorsabb, annál nehezebb, és annál nehezebben képes tovább gyorsulni, így mire elérné  fénysebességet, a tömege végtelen nagy lenne, vagyis nem tudná elérni a fénysebességet.

Azt csak a fény, meg egyéb, saját tömeggel nem rendelkező hullámok tudják elérni (sőt, nem is tudnak lassabban menni annál), de saját magánál a fény sem lehet gyorsabb, aki ilyet állít, az valószínűleg túl sok álzen-álbuddhista bölcsességet olvasott közeli kínai étterem szerencsesütijeiben.

Nekem már ebből a két állításból adódnak érdekes következtetéseim.

Először is, hogy ha valaki fogyni akar, maradjon egy helyben, mert minél gyorsabban fut, annál nagyobb lesz a tömege, a cél pedig ugye pont az ellenkezője lenne. Fogyni tehát úgy kell, hogy az ember keveset eszik, és azt is lassan, mert ha túl gyorsan dobálja be a szájába a kandírozott tokaszalonnát, akkor a tömeg megint csak feleslegesen nő.

Sőt a legjobb ha az ember fényevő lesz, hisz a fénynek nincs tömege (van helyette kettős természete, miszerint hullám und részecske egyben, ráadásul cukormenetes), azaz nem hizlal, de felgerjeszti bennünk a D-vitamint,ami egyébként finom, csak sütés (napsütés) előtt blansírozni kell, és nem szabad megborsozni.

A nagy tömegek ráadásul (Einstein meglátása szerint), meggörbítik maguk körül a téridőt, ami viszont politikailag hasznos információ. Mert a hatalom természete mindenkor olyan, hogy szereti görbíteni maga körül a valóságot (szerintem a téridő az a valóság, csak fizikusul), nem véletlenül van annyi túlsúlyos, pontosabban túltömeges diktátor a világban és a történelemben, Rákosi pajtástól Kim Dzsong Un-ig, dagadtan nyilván könnyebb görbíteni. (Húsz éve még senki sem gondolta volna, hogy a pártvezér és kancellár is odagörbít magának Felcsútra egy stadion meg egy kisvasutat, amolyan traktoros-diznilend jelleggel.)

Ámde. Szerencsére még a diktátorok sem bírnak abszolút hatalommal, mivel intézkedésik is maximum fénysebességgel terjednek. Azaz mire a numerus clausus vagy a rezsicsökkentés elér például a TYC 8998-760-1 csillagig, illetve annak két beazonosított bolygójáig, már csak néhány történész foglalkozik majd velük. Mert a TYC 8998-760-1 nagyjából 300 fényévre van, szóval arrafelé még vagy 290 évig piaci áron megy majd el a gáz meg a villany, és a kis zöld gyerekek nem fognak éhes makként a rezsidisznóval álmodni.

Megnyugtató a gondolat,  hogy itteni és aktuális problémáink, már kisebb kozmikus méretekben sem számítanak többet, mint lepkefing a tornádóban. (Bár a pillangó-hatástól azért lehet még tartani...)