Mert hogy negyvenkettő a válasz a kérdésre, hogy az élet, a világmindenség meg minden, ez a dél-afrikai duó meg azt a nevet viseli, hogy Die Antwoord. Ami annyit tesz, hogy A Válasz, afrikaans nyelven, vagyis lehet, hogy ők a negyvenkettő (vö. Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak), csak nem tudjuk mi lehetett a kérdés. De nagyon be lehetett szívva, aki feltette, ha Yolandi és Ninja kulturális tökönrúgása rá a válasz.
Művészeink egy olyan területen mozgolódnak már 2008 óta, ami nekem egy távoli, és jobbára ismeretlen kontinens, a vonatkozó honlapok szerint underground rap-rave (vagy mi), amit művelnek, és ez nagyon nem metal vagy ska, miközben távolról sem hasonlít az általam szintén kedvelt, két hányás között pikulázó ír kocsma-punkra.
Ninja, Yolandi és DJ Hi-Tek (bostonherald.com)
Szóval ja, a Die Antwoord (már megint az a fránya dupla határozott névelő...) underground, alternatív, nonkonform, progresszív, avantgárd, lázadó, proli és artisztikus two in one, provokatív, populáris, akár komoly is lehet, de igazából nem tudjuk, mi a viszonyuk az idézőjelekhez. Kívülállás, drog, erőszak - függetlenség, tudattágítás, önkifejezés; igazából a fene sem tudja melyik vonaton ülnek, és gondolom ez is része a koncepciónak. Egyik nap kitesznek egy szado-mazo hangulatú klipet, másnap meg a Rolling Stone magazin címlapján pózolnak a kislányukkal, a tiszteletlen közönség értetlensége pedig már eleve a műegész része.
A zenéjük leírásával meg eleve nem is próbálkoznék, mert zenéről beszélni olyan mint illatokat festeni (nem lehet, de minek is kellene?), az egyszerre cuki és rémisztő szőke csaj hangjától minden esetre lemállik a tapéta, a teknős a fürdőszobába emigrál, de ehhez valahogy mégis pont ez passzol:
Die Antwoord-ék (és megúsztam a névelőduplázást!) nekem már rég megvoltak, valahol a periferikus látóteremben, de különösebben nem érdekelt, miket művelnek, mert ez tényleg nagyon nem az én világom, aztán pár hete végre végig bírtam nézni a Chappie-t.
Ami - mint az közismert, khm.. - Neill Blomkamp filmje, azé a dél-afrikai rendezőé, aki megcsinálta a zseniális District 9-et, és nem csinálhatta meg az Alien ötödik részét. A Chappie viszont elsőre nagyon nem tűnt jó filmnek, többször is próbálkoztam vele, de sosem bírtam sokáig, pedig maga a méltatlanul híres Hugh Jackman volt benne a főgeci. De legutóbb valahogy eltalált a film, kifejezetten igen jónak találtam, és hát zenészpárosunk főbb szerepeket szerepel benne. És bár nem színészek (csak szimplán kreatív és exhibicionista arcok), gyakorlatilag ők viszik el vállukon a filmet. (Meg címszereplő robotot motion capture-ben előadó Sharlto Copley, de ő itt most nem érdekes.)
És akkor én elkezdtem hallgatni a zenéjüket (ha már a filmbe nemigen fért bele, Hans Zimmer nyekergései mellé), még mindig nem az én világom, de kis adagokban fogyasztva már tetszik.
...a zene úgy két percnél kezdődik...
Azt persze rendületlenül nem tudom, hogy akkor ezt most komolyan gondolják-e, illetve nyilván igen, azaz a valódi kérdés az, hogy mikor és mennyire. De lehet, hogy erre ők sem tudnának egyértelmű választ adni, komolyan is gondolják, meg nem is, hoztak is ajándékot, meg nem is, belénk is taposnak, meg nem is.
Ez ilyen dialektikus, vagy hogy mondta az a Hegel nevű halott német...
p.s. A címben feltett kérdésre a válasz amúgy az, hogy nem, de majdnem. Watkin Tudor Jones (avagy Ninja) idén lesz 47 (vagyis velem egy évjárat), Anri du Toit (azaz Yolandi) pedig 37, azaz év végére kettőjük átlagéletkora pontosan 42 lesz! Véletlen, hogy pont ők A Válasz?
Ja, és a Chappie meg a Netflixen van, ha valaki hozzáfér. Ha meg nem, akkor innen letölthető, szinkronosan, Stefanovics Angéla távolságtartó cincogásával...
billboard.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése