2021. március 7., vasárnap

Bekavar az alvászavar

Alapvetően rossz alvó vagyok. Ami alatt nem azt értem, hogy alvás közben gonosz, aljas és erőszakos dolgokat művelek (olyanokat csak álmodni szoktam), hanem hogy nem bírok végigaludni egy éjszakát. Nagy nehezen elalszom, másfél óra múlva felébredek, egy darabig forgolódom, aztán alszom egy negyven percet, kicsit megint forgolódok, aztán megint alvás, és így megy ez reggelig.
Miközben ha időre kell kelnem, külön idegesítem magam azzal, hogy ha most elalszom még alhatok hat órát, ha most akkor még ötöt stb, miközben nyilvánvaló abban a hat órában kétszer-háromszor ébredek fel.

És akkor a mentők, meg az éjszakai kamionok... Oké, közelben van a mentőállomás, én meg két főútvonal találkozásánál lakom, szóval legtöbbször erre jönnek, de azt nem értem, miért kell ablaküveg-repesztő szirénával közlekedni éjjel kettőkor. Amikor forgalom alig, elég lenne egy figyelmeztető lövés a csomópont előtt, de ha kicsit lassítanának, és látnák, hogy sehol senki, azt is lespórolhatnák.
Elméletem szerint a mentősök magukat próbálják ébren tartani a folyamatos szirénázással, de engem is sikerül, meg bárkit, aki három sarokra lakik és nem jó alvó. Ja, értem, hogy a mentőzés fontos küldetés, de hosszú évekig meg tudták oldani, hogy ne ébredjen fel a fél környék, ha éjszaka kell menteniük. Csak mostanában nem megy, amikor nyolc után már tényleg elvétve jár erre egy-egy autó vagy gyalogos.

A kamionosok meg simán csak tahók, mert éjszaka is mennek a közlekedési lámpák, és ha látják, hogy sárga, akkor a gázba lépnek, és a város közepén is kilencvennel rongyolnák át, jobbára már a piroson. Ezt nappal ritkábban űzik, de ugye az éjszakai forgalom, meg nyilván a tökük tele van, hogy már megint éjszaka kell vezetniük. Mert Alsó-Fosztóképzőn reggelre várják a a fagyasztott edzőcipőket.
Így aztán a sárágra gyorsuló kamion, a kissé már felgyűrődött aszfalton akkorát szól, mintha ágyúval lőnének, közvetlenül az ablakom alatt.

És van egy harmadik zajforrás, és ez a legidegesítőbb. A minap (miéjjel, hogy pontos legyek), arra ébredtem, hogy horkolok. Más horkolására ébredni vacak, de természetes helyzet, de a sajátunkra?
Ha az ember egyedül él, akkor legalább a horkolástól felriadástól nem kellene tartania, de amekkora lúzer vagyok, én még ezt is összehozom. Teljesen egyedül, magamtól magamnak, hogy rohadnék meg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése