Kossuth-díjat kapott a nagyferó alakú egykori rocksztár, aki még büszke is rá, hogy nem igazán a művészi életművéért tüntették ki, hanem főleg azért, mert hűséges propagátora a jelenegi rezsimnek. Nem mint zenész, alkotó- vagy előadóművész, hanem mint aki az elmúlt negyedszázadban már csak B-kategóriás médiacelebként osztotta az életbölcsességeit, a Blikktől a főzős műsorokon át a kretén kertévés vetélkedőkig. Ja, és játszott még a Pappa Pia című minősíthetetlen borzalomban, ami (az Álom.net meg a Kis Vuk mellett) dobogós a "Minden Idők Legszarabb Magyar Filmjei" versenyben.
Mert ugyan tény, hogy Nagy Ferencnek voltkábé tizenöt dala (a Beatrice keretein belül, az Ős-Bikininek nevezett izét inkább hagyjuk), amiket én is sokat hallgattam mondjuk tizenhat évesen, meg szerettem is, de az azért nincs akkora életmű, ami önmagában Kossuth-díjat érne. Ahhoz kellet a MIÉP-től és Csurkapista Bácsitól a fideszkádéenpéig ívelő politikai dörgölőzés is, amit maga az érintett sem tagad.
Azt mondja ugyanis, hogy „Azért kaptam meg a Kossuth-díjat, hogy felidegesítsem azokat a liberálisokat, akik ellenem vannak.“ Amivel beismeri, hogy egyfelől tényleg nem a munkássága ért díjat, másfelől meg hogy öregkorára buta lett, mint a sár, mert egy autonóm és intelligens művész nem gondolná azt, hogy a megítélése a közönség politikai szimpátiáitól függ.
Én például már bő húsz éve rühellem a palit, de nem azért, mert liberális lennék (akkor már inkább kollektivista anarchista), hanem mert ha zenélt is, ócskaságokat gyártott, hiteltelen pózokba merevedve, ha meg a közélet kérdéseiben nyilvánult meg, sötét ostobaságokat mondott,és számomra vállalhatatlan alakokat meg eszméket támogatott.
És nem mellesleg, ezzel jól szembeköpte saját korábbi működését, a nyolcvanas évek perifériára szorított lázadóját, meg azt a szabadságélményt, amit a rendszerváltás környékén jelentett a Beatrice. Ehhez képest az állami kitüntetés, meg a hozzá fűzött cinikus, "szarokrátok" kommentje csak hab a torkán.
Mert értelmesen nem lehet érvelni a mellett, hogy átvenni a díjat meg sok pénzt ami vele jár, aztán alig burkoltan elküldeni mindenkit a kurva anyjába, az nagyon rakendroll, az nagyon punk. Hisz nem az.
Egy autokrata, képmutató és romlott hatalomtól bármit elfogadni kínos, visszautasítani rakendroll, és közben leköpni a hatalmat, na az a punk. (David Bowie gondolkodás nélkül passzolta, hogy lovaggá üssék, mondván, hogy a saját addigi életművével menne szembe ezzel a sznob baromsággal.)
De Ferenc nertársban már semmi nem maradt ebből, amit betudhatunk annak, hogy öregkorára mindenki konzervatív lesz (amivel csak az a gond, a fideszkádéenpé nem konzervatív, csak nemzetiszínűbe csomagoltan bolsevik), vagy egyszerűen csak leépült szellemileg. Részben a kora miatt, miközben vannak akik nyolcvan fölött is pengék szellemileg, és művészként remek dolgokat alkotnak (Clint Eastwood vagy Woody Allen megvan?), szóval inkább arról lehet szó, hogy egykori hősünk túl sokat nyüzsgött túl kínos társaságokban az elmúlt huszonpár évben, és az ilyesmi intellektuális/ morális hanyatlással bosszulja meg magát. Meg hát van az a pénz...
Szóval rossz látni, de Feró mára csak egy Nagy F. , de nem a kafkai, hanem a kocsmai értelemben.
Egy abból a tizenötből...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése