A felcsúti március tizenötödike idusa alkalmából levelet intézett az ő népéhez mert az idus az olyan, hogy olyankor szónokolni kell, de ha épp nem lehet, akkor legalább levelezni.
„Helló nép!“ - írná ilyenkor Fülig Jimmy az almirai főleg várból, de a mi wannabe uralkodónknak nincs értékelhető humora, ha néha vicces akar lenni, legalább hat helyettes államtitkárba fagy bele a szar. Hogy egyrészt ebből megint nemzetközi botrány lesz, másrészt meg valamelyikük ki lesz rúgva, de nagyon durván, aztán kegyvesztettként mehet kormánymegbízottnak Alsó-Testfelépítésre.
A pártvezér és kancellár azt írja a világ magyarságának, hogy azért lélekben együtt emlékezünk, ami remek, különösen mert a világ magyarságának jelentős részét kiveri a hideg veríték annak gondolatára, hogy esetleg testileg is együtt kellene emlékeznie vele. Plusz a világ magyarságának egyre számottevőbb része ilyenkor a rendes napi munkájával van elfoglalva, elvégre sem Kolozsváron, sem Londonban nem különösebben ünnepnap a mai. Tehát például Gábor, a Baker Street-i kávézóban legfeljebb lélekben lehet együtt a felcsúti emlékezésével, különösen mert ő Kolozsvárról migrált odáig, azaz neki eddigi életében március 15. csak akkor volt munkaszüneti nap, ha hétvégére esett, de mióta barista, sokszor már akkor sem.
Nade, mit is ír a hogyishívják?
Hát például azt, hogy a 48-as honvédok mai örökösei azok, akik a járványveszély ellenére is bejárnak dolgozni. Na ja, már akinek még van hová, erről aztán tudnék mesélni, csak nincsen hozzá kedvem.
A Honvédok örökösei szerintem amúgy a Kispestek. A Dózsáé meg az Újpest. (No persze nem Dózsa „1942- „ Lászlóé, hanem a Györgyé, aki biztos kék metró északi végállomásánál lakott, ezért.)
Aztán azt is írja a főnök (túlfizetett alkalmazottai által nyilván), hogy harcolva, vérrel szereztünk jogot arra, hogy a magunk ízlése szerint rendezzük be a világot, ami alatt nem tudom mit ért. Mert normális esetben a magyaroknak nincs „saját észjárásuk“, olyan, ami alapvetően különbözne például a németek vagy a szlovének észjárásától. Neki mondjuk van saját észjárása, de ennek leírásához leginkább egy klinikai szakpszichológus kellene, de ehhez a jogát nem vérrel és nem harcolta ki, hanem ügyes és gátlástalan (a kettő itt összefügg) hatalomtechnikusként taktikázta össze, tizenévnyi töretlen szociopátiával.
Ugyanakkor jellemző, hogy soha, de tényleg soha nem képes leszakadni a háborús nyelvezetről, ami egy forradalom und szabadságharc esetében még indokolt is lehetne, ha nem lenne teljesen súlytalan. Mert harcról, háborúról delirál ő már akkor is, ha költségvetési kérdésekről egyeztet egy kupac hasonszőrű öltönyössel Brüsszelben, vagy átad egy újrafüvesített templomkertet Al-, Fel-, esetleg Középcsúton. A maga részéről az uzsonna jelleggel fogyasztott tokszalonnával is a minket szorongató ellenséges külső hatalmak ellen vív hősies szbadságharcot, ami ne egyszerű küldetés, hisz minden ami külső, az számára eleve potenciális ellenség, egy sötét fenyegetés, amihez rengeteg szalonna kell, de legalább meg is látszik rajta.
Úgyhogy várom már a következő vezéri levelet, szerintem a húsvét is remek alkalom lesz egy jó kis állóháborúra, különösen a fenyegető migránsok és a malomtulajdonos kulákok szeretői összefüggéseiben.
parkocka.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése