Ígéretes fiatal nő

Színésznőszerda van (bár nem Szexárdon születtem), ilyenkor tudatosan a kedvenc színésznőim valamelyikének valmelyik filmjébe botlok bele, mintegy véletlenül. Ellen... izé, Elliot Page-től kerestem valamit, amit még nem láttam, de rájöttem hogy ő egy ideje már nem leszbikus nő, hanem hetero pasi, ha nem is az edwardnortoni értelemben. Szóval ő kilőve, Christina Ricci-től nem volt semmi, de akkor valahol szembe jött ez a tavalyi darab, Carey Mulligan főszereplésével.

Mondjuk a művésznőt a nyitó jelenetben csak azért ismertem föl, mert addigra már kiolvastam a stáblistát, kevéssé hasonlít önmagára, ráadásul úgy fest, rendesen be van ginázva, pedig Cassie-nek hívják. És hát ő lenne az ígéretes fiatal, de aktuálisan csak annyi látszik belőle, hogy nő. Akire mozdulnának az öltönyös kanok, annak ellenére, hogy csúnyább a saját sokévi átlagánál, de nyilván nem látták a korábbi filmjeit.

Aztán az egyik kan hazaviszi magához a részeg(nek vélt) csajt, lehúzza róla  bugyit, mire Cassandra hirtelen dermesztően józannak kezd tűnni, és bár nem látjuk az akciót, de azt tippeljük, hogy a pasit vérbe fagyva hagyja maga mögött, hogy újabb strigulát húzzon be a kis, rózsaszín jegyzetfüzetébe.
És csak ekkor jön a főcím.

Cassandra nyilvánvalóan egy vadász, aki szexuális ragadozókra megy, miközben azért kiderül róla ez-az. Például, hogy eredetileg orvosnak tanult, de egy traumatikus élmény után hagyta a fenébe az egészet. Az élmény amúgy nem vele történt, hanem a barátnőjével, de a bosszú már az ő életcélja lesz,  szinte a egyetlen, ami megmaradt neki. Nem metoo- hanem shetoo-ügyi önkéntes igazságosztó ő, pontosabban még az sem, mert az igazság itt nem téma, egyszerűen csak bedobja magát csaliként, és aki ráharap, az nemsoká nagyon megbánja. A "halállista" csak később jön.

port.hu

Érdekes, hogy ezeken túl szinte semmit nem tudunk meg a motivációiról, Nina, a barátnő történetébe sem igazán avat be minket a film, a végére meg visszaérünk az elejére, bár gondolom mindez tudatos Emerald Fennell forgatókönyvíró-rendező részéről. Nincs benne túltolva a lelkizés, a hősnő szikáran és hideg fejjel folytatja egyszemélyes háborúját a hardcore fallokraták ellen, ő az a fajta szexuális zaklatás panda, aki nem felvilágosít, nem megelőz, csak fegyelmez és büntet, és mindezt nem csomagolja szofisztikált ideológiákba. Nem erőszakos, pontosabban nem fizikailag, de alaposan ráhozza a frászt a pasikra, akik szerint egy félig, vagy tán egészen öntudatlan nőre rámászni, az teljesen okés. Cassandra első  számú fegyvere a szembesítés (meg a frász másikra ráhozása), amit látható elégtétellel művel, legyen szó csajhiányos nyomoroncról, vagy az egykori egyeteme dékánjáról.

Nem pszichopata, csak sérült lélek, és nem is teljesen monomániás, ha úgy érzi helyesnek, az egykori évfolyamtárs-barátnőt is megbünteti akkori részvétlenségéért. Konkrétan leitatja a már családanyát, aztán ráereszt egy talán férfiprostit, hogy magát a büntetést onnantól a nő lelkiismeret intézze. Hogy egyáltalán vegye már észre, hogy neki van lelkiismerete (ami furdal), és érezze magát kihasználva, pont mint  a Nina nevű egykori, akinek a sztorija azért még kap egy vajszínű árnyalatot.

Nem lett belőle orvos, de maga sajátos módján  igyekszik helyretolni a világ rendjét, és időnként eldilemmázik az egész metoo-jelenség fő buktatóján, hogy meddig hisz a környezet az áldozatnak, és mikortól jön az, hogy "De hát annyi ilyen váddal találkozunk.." meg hogy "Miért akarja ez a lány tönkretenni azt a rendes embert?" Hogy aztán következzen a "Mér' ment oda?" és a "Mér' ivott, ha nem bírja?"

Van valami majdnem-szerelmi szál is, de hát Ryan, a lehetséges is sáros abban a régi ügyben, sőt még aktuálisan sem az a Grál-lovag akinek elsőre látszik. Viszont a barátnő tulajdonképpeni megerőszakolásának alfahímjéhez legalább elvezet, akit Cassie igazán öngyilkos módon büntet meg, de nagyon súlyosan.  Mert hát ez mégis valamiféle thriller, tehát van a végén egy csavar, meg a világ rendje is helyreáll, bár ez utóbbit nem adja olcsón a sors, a gondviselés vagy a Nagy Manitu, kinek mi.

Az Ígéretes fiatal nő,  sokak véleményével ellentétben nem feminista film (pedig Carey Mulligan volt a 2015-ös Szüfrazsett főszereplője is) ez egy bosszútörténet és sorstragédia, pont a nőket ér szexuális zaklatások témájában.  De ettől nem lesz egy sajátosan feminista ábrázolásmódja, a bosszú az bosszú, valami nagyon általános és nagyon emberi igény, hogy a saját kezünkbe vegyük a vélt igazság szolgáltatását. A Kill Bill épp így nem gengszterfilm, a Nincs bocsánat pedig nem western.

A bosszúfilm egy külön zsáner.