Az mindig vicces, mikor az ember félrehall címeket, és nem a bikicsunáj-jellegű halandzsára kell gondolni, hanem mikor a félrehalott címnek is van értelme. Elvégre nyilván nem mindegy, hogy csapba szarni vagy szarba csapni, de legalább mindkét változat értelmes. Értelmes és gusztustalan.
Persze ha az ember nem horkolt pulóveres, szigorúan római kaotikus hallású értelmetlenségi, akkor némi trágárságon azért nem akad fenn. (Ám ezt itt abba is hagyom, messziről kerülném az elbesenyőpistabácsisodáshoz vezető utat, szegény Laár Andrást is de utálom már érte.)
Most viszont elém dobta a jutyúb algoritmusa ezt a Queen klasszikust, a nagyon jó, de nem sláger dalaik közül (a klip nyilván nem korabeli, akkor minimum emlékeznék rá, meg benne lenne a zenekar), a News of the World albumról. A címről csak később derült ki, hogy egy brit bulvárhetilap, illetve csak volt, mert 2011-ben megszűnt.
A dal címe ugye az, hogy All Dead, azaz Mind halott, de az egyik kommentelőhöz hasonlóan kamaszként és én is úgy halottam a refrént, hogy Old Dad, azaz Öreg Fater. És az akkori angoltudásommal, logikusan bele is halottam a szövegbe valami homályos értelmet, miszerint a lírai énnek nem szerelme hiányzik, hanem az apja. Pedig nekem pont az apám nem hiányzik már vagy negyven éve, a szerelmem viszont, na ja.
Ezért is bírnak eltalálni az ilyen depresszív szomorkák, mert ez a dal minden csak nem vidám. És még a szöveget se kell bemásolnom, bele van rajzfilmezve a klipbe. Mostanában sokat süt nap, lassan tényleg itt a tavasz, de egy-egy ilyen szám segít, hogy ez alapvetően ne érdekeljen. Na nem mintha egyébként érdekelne egy cseppet is, három-négy alapvető dologból legalább kettőnek kellene megoldódnia ahhoz, hogy csak olyan mély legyen a privát gödröm, amibe már besüt az a kurva nap. (Azért három bekezdés alatt eljutni vicceskedéstől idáig, az azért már valami...)
Azért a szövegben tényleg nagyon magamra ismerek, és még az is lehet, hogy az a torokszorítás amit okoz, az valamiféle katarzis.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése