Azt írja az újság, hogy 13 éven aluliaknak fejleszt Instagramot a Facebook. Végre! Komolyan mondom megkönnyebbültem, hisz annyi a gond, a baj és a fájdalom a világban, a saját életemben sem tudok semmiről, aminek őszintén örülhetnék, ám most végre megoldódni látszik az emberiség egyik legsúlyosabb problémája. De annyira, hogy még én is egy hajszálnyival optimistábban szenesítem el a reggeli pirítósomat, mert ha külön instája lesz a tizenkét éveseknek, akkor megállítható a klímaváltozás, legyőzhető a világjárvány, felszámolhatók a durva társadalmi egyenlőtlenségek, és leváltható a felcsúti ramszesz.
És várom a háziállatoknak fejlesztett randi-appot, a skizofrénekre optimalizált önközösségi Moebius-hálózatot, no meg a PornHub is kezdhetne valamit az alsósokkal, már csak brandépítés miatt is.
Jó, nyilván a kiskamaszoktól sem várható el, hogy füstjelekkel kommunikáljanak, de már a járvány előtti (jut eszembe: prepandemikus - ez milyen szakszerűen hangzik!) időben is egyre többen, egyre fiatalabban tolták át életük egyre nagyobb részét a virtualitás felhőjébe. Úgyhogy talán nem is az a fő kérdés, hogy milyen felületeket használnak, inkább az hogy mennyit. Még az se olyan nagy rejtvény, hogy de mire, mert persze most nagyon divatos téma a bullying (a főleg kortárscsoporton belüli, megalázás-alapú zaklatás) de ez sem valami online ránk szabadult rémség, valószínűleg már az ókori görögök is...
Mikor én voltam tizenkét éves, a nyolcvanas években, nálunk is volt tápláléklánc az iskolában, az erős, agresszív és ettől menő fiúk terrorizálták a kicsiket és gyengéket, ebből csak úgy lehetett kimaradni, ha az ember szimplán középszerű volt. Azaz zaklatónak nem elég erős, de legalább motiválatlan, áldozatnak meg túl nagy falat, így ezek a történetek elmentek mellette. Mellettem is, nem csesztettek, nem csesztettem, az elnyomottak bírták, hogy velem lehet beszélgetni, a az egresszív alfahímek meg azt, hogy van kétkazettás magnóm (!), és nem félek használni. (Az A Kind Of Magic című aktuális Queen albumot, meg az első Metallicát, az időtájt ipari mennyiségben másoltam 60 perces, akciós Philips kazettákra.
Vagyis. Ha az U13-as, leendő neurotikusokat féltik a csúnya, csúnya internettől, akkor a külön insta annyit ér mint halottnak a csók, adhatnak a szarnak egy pofont, de attól még nem lesz belőle franciakrémes. Darknet, fake news, pornó, influenszerek, K-pop, zabálás, bebaszás, erőszak, konteók, csalás, lenyúlás,tiktoktindervaccaptamblerlinkedin, annyira sokágú az egésznek csak a közösségi-média szelete is, hogy értelmetlenség irtani a tartalmat és/vagy a hozzáférést, ez nem parlagfű, hogy lekaszáljuk és akkor majd nem fogunk könnyek között tüsszögni.
Ezekkel a valóság-szeletekkel meg kell tanulni együtt élni, immunitást szerezni, hogy nyugodtan átvághassunk egy vadvirágos mezőn, egész a faluszéli boltig, ahol csak azt vesszük meg, amit tényleg szeretnénk, hogy aztán majd az akciós öblítőtől vagy sóletkonzervtől kapjunk allergiás rohamot. Mert mindenre úgysem lehetünk immunisak, de allergiásak sem, ki kell tapogatni a határokat, és nem akkor összeesni a szmogtól, mikor újdonsült középiskolásként először megyünk be a városba.
(Jó, egy kicsit túltoltam ezt a metaforát, de talán érthető, még akkor is, ha életemben nem éltem falun, csak annyiban, amennyiben egy lakótelep maga is egy elidegenedett falu, legalább sok a paraszt benne, nem agrárius értelemben persze.)
Szóval felesleges gyerekeknek fejlesztgetni külön közösségi alkalmazásokat, mert akkor majd azon küldik el egymást a picsába, ha mondjuk egyiküknek nem tetszett ahogy aznap a másik ránézett a menzán. A tartalom ugyanis csak mérsékelten platformfüggő. és nincs az az algoritmus, ami ki tudná szűrni a durva beszólásokat, hisz a célcsoport, ha kell, pár naponta alkot magának új szlenget. Ha nem hívhatják egymást köcsög seggfejnek, akkor majd például lánctalpas hódfaroknak fogják, amivel pont akkorát rúgnak a célszemélybe, mintha szarevő csótánynak titulálnák, szubkulturális nyelvi kód kérdése az egész.
De éjfél után pszichologizálva amatőrnyelvészkedni biztos nem ér, bár ezzel egyelőre csak a saját idegrendszeremet zaklatom, azt meg nekem szabad. A mocskos szemétládáját...
csaladhalo.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése