Tényleg nagyon menők ezek a netes reklám-algoritmusok, már rájöttek, hogy bírom a puzzle-t, így aztán minden oldalon (a HVG-től a Guradian-ig) mindenhol puzzle-t akarnak rám sózni, ráadásul, mindig ugyanazt a néhányat. Csak azért, mert naponta kirakok párat online, igazán nem értem, honnan veszik, hogy én ezt kedvelem? Mert mi van akkor - csak a példa kedvéért - ha kifejezettem rühellem a műfajt, lelkileg megvisel, és mikor már öt perce nem találok egy darabot sem, aminek meglenne a helye, kezdek őrjöngéskész pszichopatává változni?
Mert lehetséges, hogy akkora önutálat dolgozik bennem, hogy ezzel büntetem magam. méghozzá úgy, hogy direkt sóskafőzeléket készítek magamnak ebédre, akciós virslivel (talán ez az egyetlen étel, amit igazán utálok), aztán bekapcsolom a Dizni Csenelt vagy a Nóta TV-t háttérzajnak, és nekiállok kirakni egy háromszáz darabos donáldkacsás puzzle-t. Mert megérdemlem.
Oké, egy algoritmust végül is nem kell hogy érdekelje, mi a motivációja a fogyasztásomnak, tőle aztán lehetek mazochista, öngyűlölő (mint egy neonáci zsidó), kényszeres neurotikus vagy simán csak buta, mint a sár, ha ezer hozzám hasonló nyomoroncból egy-kettőnél vásárlást eredményez a hirdetés, globálisan máris remek biznisz algoritmizálni a szokásainkat.
Nálam mondjuk nincs az a hirdetés, aminek a hatására bármit is vásárolnék, hisz egyszerűen nincs miből, mert bár millióim, sőt milliárdjaim vannak a kisszekrény felső fiókjában, de azok igazi, háború utáni inflációs pengők, és nem biztos hogy százmillióból kijön egy kifli. De ha mégis, az is csak abban az esetben, ha a sarki garázsboltban egy súlyosan látássérült eladócsajba futok bele, aki a harminc dioptriájából minimum huszonötöt aznap épp otthon felejtett.
Az viszont nem teljesen világos, hogy a hüvelyfolyás elleni szerek reklámjai miért sorakoznak fel rendre a puzzle-hirdetések mellé? Nekem nincs hüvelyfolyásom, amennyire az elmúlt évtizedekben észrevettem hüvelyem sincs, vagy ha volt is már rég elfolyt, szóval már nem kell az esemény utáni tabletta sem. Ha hüvelyre támadt igényem, rendre keresni kellet valakit, akinek volt, és el kellett vinni moziba, meg pizzázni, ahogy azt az általános társadalmi szokások diktálják. Plusz esetenként virág, és a születés- meg névnap észben tartása. De folyásokról ritkán beszélgettünk, bár asszem azért ilyen is volt...
Az algoritmussal pedig két eset van. Az egyik, hogy egyéb paramétereim alapján feltételezi, hogy heteroszexuális, párkapcsolatban lévő alak vagyok, ahogy az már az én koromban és helyzetemben szokás. Pedig már csak az első igaz, de ettől még megpróbálnak valami hüvelyizét rásózni a nemlétező másikra, én meg nem tudom a Nemzetközi Algoritmus Hivatal ímélcímét, hogy megírjam nekik, ne fáradjanak.
A másik eshetőség, hogy az algoritmus szar, de hát mit várunk attól a rendszertől, amely az IP-címem alapján teljes biztonsággal tudja, hogy én bizony Dunaújvárosban vagyok, és ottani állásajánlatokat küldözget, meg szintén ottani, amatőr kurvák elérhetőségeit...
Ez utóbbiról jut eszembe: nem csak azt feltételezi rólam a Rendszer, hogy párkapcsolatban élek, de azt is, hogy ez a kapcsolat már eléggé kihűlt ahhoz, hogy benne legyek egy kis kurvázásban. Pedig akkor már inkább a puzzle, pláne ha Nagy Testvér ennyire intenzíven kukkol.
denofgeek.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése