Napra pontosan 190 évvel ezelőtt hozta létre I. Lajos Fülöp francia király a híres Idegenlégiót, azaz Légion Éntragre-t, amely arra nemes és mélységesen humánus gondolatra épült, hogy a derék franciák helyett mégis inkább a gyüttment külföldiek dögöljenek meg a különböző háborúk első vonalában, amennyire csak lehetséges.
És mivel eleinte főleg csak markecolók, bérgyilkosok, visszavonult kalózok, irodalomkritikusok és egyéb gyanús elemek jelentkeztek, gyorsan át is helyezték a központját a gyarmatokra, konkrétan Algériába, és amíg az francia fennhatóság alatt állt (1962-ig), maradtak is ott.
Aztán lassan amolyan elit alakulat lett belőlük, szóval egy idő után már nem működött, hogy valaki beesett a kapun, és másnap már egyenruhában tűrte, ahogy egy pszichopata őrmester üvöltözik vele a reggeli sorakozónál. Egyre kevesebb jelentkezőt vettek fel, ha jól tudom, ma alig tíz százalék fölött van azok aránya, akik beválnak.
Ott voltak nagyjából minden háborúban, ahol a franciák érdekeltek voltak, főleg a gyarmatokon persze, már amíg voltak gyarmatok.
A légióban szolgáltak híres emberek is, például a budapesti születésű Arthur Koestler, (a Sötétség délben szerzője, aki ugye brit íróként lett világhírű) altisztként, pont mint Cole Porter. Jean-Marie Le Pen, a francia Csurka István (mínusz irodalmi munkásság) pedig egyenesen tiszt volt a légióban.
És hát az idegenlégió csak a franciáknak idegen,nekünk magyaroknak nagyon is ismerős. És nem azért, mert az évek során nagyjából négyezer magyar szolgált ott (németből több mint kétszázezer), hanem nyilván Rejtő Jenő okán, aki jobbára a pesti Japán Kávéház asztalánál ülve írta a légiós történeteit. Úgyhogy nekünk az igazán híres légiósok nem a fent említettek, hanem Csülök, Galamb, Tuskó Hopkins, A Nagy Levin, Senki Alfonz, Potrien őrmester, no és persze Troppauer Hümér, az alanyi költő, akinek verseit minden bajtársa szereti. Mert aki nem, az nyolc napon túl gyógyul...
És jut eszembe, egyszer jártam én is a légió egyik mobilt toborzóirodájába, a monacói kikötőben, marha régen. (1993-ban, ha jól emlékszem.) Egy nagy fekete kamion volt, gondoltam hátha lehet valami szuvenírt zsákmányolni. De aztán gyorsan kijöttem, mert az ott üldögélő toborzótiszt túl barátságosan mosolygott...
kepeskiado.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése