A Porrá (To Dust) egy 2018-as amerikai film, amelyet furcsa módom nálunk be sem mutattak, illetve csak tévében. Pedig a főszereplője az a Röhrig Géza, aki ugye a Saul fia főszereplőjeként már beírta magát a hazai filmtörténetbe.
Ez a film egy igazi kamaradráma, pontosabban kamara-fekete-komédia, amelyben Röhrig mellet Matthew Broderick a játszótárs, ők ketten egy afféle furcsa párként bukdácsolnak végig a gyász, a kulturális különbségek, a vallási tabuk, meg a halállal kapcsolatos filozófiai kérdések különböző stációin.
Mert Shmuel (Röhrig), a New York-i ortodox zsidó felesége meghal rákban, és őt az foglalkoztatja szüntelen, mikor is lesz szabad a lelke. Az írások szerint ugyanis ez akkor jön el, mikor a teste teljesen elporlad, de fogalma sincs róla, ez mikor következhet be. Így aztán felkeres egy biológiaprofesszort (Broderick), hogy választ kapjon kínzó kérdésére, aki végül - önmagát is meglepve - nem hajtja el a fenébe, hanem elkezdi magyarázni neki a bomlás folyamatát. És egy filmmel szemlélteti is, amin egy disznó teteme rohad el gyorsított felvételben, mondván hogy testzsír-százalék, szőrzet és egyebek tekintetében a disznó modellezi legjobban az emberi testet. (És akkor csodálkozunk, ha a főnökünkről vagy a szomszédunkról azt gondoljuk, hogy lelkében is disznó?)
Albert, a professzor egyébként maga sem egy mintapolgár, nem kicsit szét van már csúszva, talán ezért is megy bele a fura kísérletbe, bár még mintha motoszkálna benne némi tudományos érdeklődés is.
filmtett.ro
Shmuelnek viszont több se kell, fogja magát, és egy kínai étteremből szerez egy egész disznót (pedig a gőzölt batyujuk is finom), ami esetében már maga a törvényszegés, hisz a disznó annyira nem kóser, hogy hozzá se lehetne érnie. Elássa az erdőben, de Albert szerint tejesen feleslegesen, mert a feleségével ellentétben a disznó nem fél nappal korábban pusztult el, ráadásul a feleségét ki sem belezték, be sem pácolták a temetés előtt, viszont egy fenyőkoporsóba tették, ami az éttermi sertésnek már nem jutott. Szóval modellezésnek pont nem jó az egész.
Shmuel ekkor lop egy disznót (újabb törvényszegés), amit a prof mintegy véletlenül megfojt, majd rendesen, vásznakba tekerve, dobozolva ássák el az erdőn, hogy időnként megnézzék, hogy fest a néhai, melyből már biztos nem lesz húsvéti sonka.
Közben Shmuel családja, főleg a két fia, egyre inkább meg van győződve róla, hogy apjukat egy dibuk, egy amolyan kóbor lélek szállta meg, mert ortodox zsidó körökben nem sokat adnak az olyan orvosi-pszichológiai definíciókra, mint amilyen a depresszióé.
Van itt minden, ami egyszerre komikus, kicsit bizarr, és némileg határsértő: élő disznó a bérlakásban, szemeteszsákkal a fején, eltemetett disznóval álmodó zaklatott és depressziós haszid kántor, jiddis káromkodás ("Ne pisálj a hátamra, és mondd hogy esik!"), meg testfarm, ahol direkt szabadon heverő pucér hullákon vizsgálják az emberi test bomlási folyamatait.
A Porrá tipikusan az a film, ahol folyamatosan fekete humor oldja az amúgy súlyos drámaiságot, de úgy, hogy egy pillanatra sem lesz belőle valami ócska zsidóvicc. Végig megtart egy sajátosan sötét tónust, mondhatni méltóságot, ami ez esetben tényleg nagy mutatvány a rendezőként elsőfilmes Shawn Snyder részéről. Unortodox film, ami mégsem sérti az ortodoxokat, dráma a halál elfogadásáról/feldolgozásáról, de közben a maga módján szórakoztató. Mondjuk én nem bántam volna, ha egy kicsivel több gondolkodnivalót ad, de az élmény így is zsigeri, amiért önmagában megéri megnézni. Például itt.
p.s. Olvastam egy interjút a rendezővel, ahol azt mondta, eredetileg egy ilyen százezer dolláros, gyakorlatilag no budget filmnek indult a cucc, de aztán bejelentkezett Emily Mortimer, később Ron Perlman (akik a film producerei között is szerepeltek), és hirtelen lett rendes költségvetés, meg lett Matthew Broderick. Röhrig addigra már megvolt, mert Snyder látta a Saul fia sajtóvetítését, és arra gondolt, hogy a két sztori között igen is van hasonlóság, meg amúgy is volt valami produkciós cégen keresztül kapcsolatuk. Az viszont az interjúból sem derül ki, hogy ki lehetett Lisa Snyder, aki emlékének a filmet ajánlották az alkotók.
Ellenben fura, hogy a szinkronos változatban Röhrig Géza magyar hangja nem Röhrig Géza, bár hogy ki, azt nem tudom, és igazából nem is igen érdekel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése