A költészet napja alkalmából belenéztem az Exatlon című kirívóan szar tévéműsorba. Azt persze hogy ez ekkora kupac trágya, eddig nem tudtam, csak sejtettem, a hónapok óta rám zúduló előzetesek okán, de most hősiesen megtekintettem egy részt. (Időnként egyébként úgy írták a címét, hogy Xatlon, ez most vagy szándékos műjófejkedés, vagy simán csak elxurták, mint Dobrev Feri az előválasztást.)
Hát az élmény szörnyű volt. Ez ugye hivatalosan valami üvöltözős-rohangálós, hason csúszós sorverseny, egyszerű ám kigyúrtabb testű lelkeknek, akik már az általánosban is főleg tesiből voltak jók, ott bármikor lefutották a másodfokú egyenlet megoldóképletét. Közben pedig a szikár múmiává aszalódott Palik Laci bácsi eksztatikusan kiabált, bár jobbára feleslegesen, én félidőnél már lenémítottam ilyenkor az egészet a picsába.
Meg aztán kiderült, hogy ez sem több, mint egy tizenkettő egy tucat trash-reality, csak itt a szereplők nem a "villában" isznak és dugnak naphosszat, és küldik el egymást a francba, jobbára egymás háta mögött, hanem itt egy végtelenített tesiróra zajlik. Ami után, egymás háta mögött küldik el egymást a jó büdös francba (na ja, addigra már leizzadnak), miközben nagyon büszkék arra, hogy ők micsoda teljesítményekre képesek. Hát igen, a villalakók is büszkék voltak, hogy mit tesznek le az asztalra (a lehányt farkukat/csöcseiket főleg), de őszintén szólva, ez a trópusi rohangálás semmivel sem tiszteletreméltóbb teljesítmény annál. Kitartás, akaraterő meg minden, hogy oda ne rohanjak! (Nem fogok, semmiképp sem.)
Használhatnák valami normálisra is azt a kurva nagy állóképességüket, azon kívül hogy egy primitív tévéműsorban mutogatják magukat, és bulvárlapok címoldalán sértődnek meg. Mondjuk építsenek házat rászorulóknak, vannak ilyen remek szervezetek, a kigyúrt csávók és combos csajok ott is leizzadhatnának a csákányozásban, vagy szekerceforgatásban, és hasznuk is lenne azon túl, hogy látszanak a tizenöt perc hírnevük alatt.
Amúgy akinek ez a műsor szórakoztató, az menjen vissza kissé az iskolába, és fejezze be a nyolc osztályt, hátha kedve támad, mittomén megnézni egy filmet, amiben nincs autós üldözés lövöldözéssel...
De ha már tényleg a költészet napja van, és nincs kedvem József Attilához, azért ideszúrok egy rövidke szösszenetet az egyik kedvenc költőmtől. Mert ugyan csak kevés költőt szeretek, de azokat is utálom. (Indokolatlan Füst Milán-parafrázis.)
Allen Ginsberg: Burroughs művéről
(On Burroughs' Work)
Eörsi István fordítása
A módszer tiszta hús legyen
s ne szimbólumok szósza,
látomások és börtönrácsok
ahogy valóban láthatók.
Börtönrácsok és látomások
pompás leírásban
szabatosan ábrázolják
Alcatrazt és a Rózsát.
A pucér löncs nekünk nem furcsaság,
esszük a valóság-szendvicseket.
De saláták az allegóriák.
Ne titkold őrületed.
(San Jose, 1954)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése