Hát úgy néz ki, háttal is kezdünk mondatot, illetve a szélsőjobb megint nem tört át Franciaországban. Persze ezt a Guardian-ben olvastam, az angolok meg mindig is rühellték a franciákat (anno a Csatorna-alagút ellen is azzal kampányoltak, hogy átmegy a fokhagymaszag), bár a boraikkal egyre inkább jóban vannak, szóval lehet, hogy direkt szórakoznak a londoni szerkesztőségben. Vagy ez is afféle wishful thinking, ha már egy balos lapról van szó.
És ettől még ébredhetek arra reggel, hogy Marine Le Pen nyert, nem a Macron, akinek nevéről én mindig kis, színes süteményekre asszociálok, de a Le Pen nőszemélyről semmi pozitív nem jut eszembe. Mondjuk ez családi vonás, a fater, Jean-Marie Le Pen is nagy seggfej volt még aktív politikus korában, de már 93 éves, szóval sok vizet nem zavar. Konyakot talán. Aztán a lányára hagyta a a pártját, mintha az legalább is valami örökölhető dolog lenne, de hát ott is akkora a demokrácia, hogy a fal adja a másikat, mint Makó Jeruzsálemtől.
Úgyhogy Marine és rémes pártja, a Nemzeti Front nem meglelő módon lett a felcsúti döbrögi egyik jelentős szövetségese, de annyira, hogy a kampánypénzeinek egy jelentéken részét is egy magyar bank kölcsönözte neki. Nem mellesleg az bank, amely épp lenyelt egy másikat, ahol nekem van számlám, és már így is utáltam őket egy jó ideje, de ez a boltolás már tényleg felháborító. Vagy le, esetleg szét, össze, de valami háborodás felgerjedt bennem. Hogy az én pénzemből is egy ilyet tömnek pénzzel? Na jó, igazából az enyémből a legkevésbé, mert időm nagy részében nem tartok pénzt a bankba, hisz nincs. És akkor most ezzel is a francia széljobbot gyengítem, bár jelentős forradalmi-proletár öntudat nélkül.
És akkor ennek örömére egy kis francia punkot is ideszúrok. Tudja fene, de nekem ez egy vidám dal. Mert nyilván egyre kifacsartabb az ízlésem, plusz egy kukkot sem tudok franciául, de így legalább belehallhatok bármit. És hát ez is valami, ha kevés is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése