Azt olvasom a 444-en, hogy a felcsútiék a helyi eliteken, meg a paraszti romantika újjáélesztésén keresztül uralják a vidéket. Az elsőt ellenvetés nélkül aláírom, a kormánypárti polgármesterek, mint megannyi kis helyi döbrögi működik, közmunkát, segélyt osztanak, ők mondják meg a falu melyik vége lesz végre csatornázva, vagy melyik utcát aszfaltozzák le. (Ők mondják, de a szájukkal persze sokszor a választókerület fideszes képviselője beszél, hisz polgárjenőnek lenni hiába választott pozíció, a mayor főnöke nem a nép, hanem Képviselő Úr/Asszony, aki ha közben mondjuk helyettes államtitkár is, akkor már maga az Olümposzon társbérlő félisten. És hát az Olümposz fölött már csak Karmelita Kolostor van.) Szóval a helyi hatalom is sokszor regionális szinten korrumpál, és mivel a szegénység egy bizonyos szintjénél már nincs hova menni (se pénz, se tudás, se hajlandóság), a röghöz kötöttek nyilván ki vannak szolgáltatva a régebbi és újabb földesuraknak, a pre-posztmodern szolgabíróknak meg ispánoknak, ha ma már máshogy is hívják őket.
De a szélsőséges kulturális leárnyékoltságot „paraszti romantikának“ nevezni már súlyos téveszme. Mulatós falunapok, házipálinkában ázó disznóvágások, húsz méter bicikliutat néptáncoló gyerekek háttere előtt átadó pártkomisszárok - nos, ebben semmi romantika sincs. Kilátástalanság, sírva vigadás, beletörődés az van, de akinek ez romantikus, annak valószínűleg Franz Kafka is egy vígjátékszerző.
Önkéntes, és nem kormányhitű szavazatszámlálók számolnak be számos esetről, mikor jön a fogalmatlan, és öntudatos helyett inkább közepesen öntudatlan savazópolgár, és kérdi, melyiket kell ikszelni ha a viktorra akar. Merhogy' ő a Csakafidesz Viktorra szavaz, mert nem akarja, hogy a fiát elvigyék a háborúba az ellenzék. Meg hogy lebontsák a rezsicsökkentést a déli határon. Szóval sokan még a fideszkádéenpé logót sem ismerték fel, és keresték a szavazólapot, ahol a miniszterelnökre lehet voksolni, viszont meglepődtek a „népszavazási“ kérdéseken. De ha már ott voltak, behúzták a négy igent, elvégre ha a kormányviktor kérdez valamit, arra csakis igen lehet a válasz.
Láttam egy remek videót, ahol egy helyi asszonyság közli, hogy ő is a kormányra szavazott, mert jó felé mennek a dolgok. Mire kapja a kérdést, hogy neki személyesen jobb lett az elmúlt években? Hát, én hajléktalan lettem - válaszolja, nálam meg leolvad tőle a monitor, hisz tudom, bár nem sejtem, hogy ez itt nem Ionesco valamely abszurdja, hanem maga a rögvalóság. (Pfujj, de utálom ezt a szót!) Ez lenne a paraszti romantika? Aligha. Ez szimpla butaság.
Ez szalonnázós-nádfedeles-kisgrofós műparaszti álromantika meg nem ápol, csak eltakar. Eltakarja a hatalom igazi természetét és céljait a jobbágynak tekintettek elől. A zsákfalvak periferiális létét nem azért próbálja valami nagyon magyar, nagyon népi hagyománynak eladni, mert az érték lenne, hanem csak mert nem tud mást kínálni helyette. Mondjuk olyan nagyon nem is akar, így egyszerűbb, az uralom bármely szintjéről nézve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése