Még hűvös reggelek vannak

Mindjárt ítt a húsvét, de az ünnep nevével ellentétben nem veszek húst. Amúgy is csak a kis garázsboltok vannak nyitva a környéken, de ott parizer a csúcsgasztronómia, meg a löncshúskonzerv, még szerencse, hogy a nép összetett gyermekei olcsó, Fassetudja sörért járnak oda főleg, meg féldecis keserűért, aminek ugyanolyan szar íze van, mint az Unicumnak, de bónuszként meg is lehet vakulni tőle.

Magam szardíniát vettem a teknősnek, az eladó csaj meg kis híján adott mellé egy féldeciset is, elszokott tőle, hogy munkaszüneti napokon van olyan vevője, aki abból pont nem kér. De legalább majdnem rádumált a paradicsomos szardíniára, csak kiderült, hogy az meg nincs is. pedig nem rossz biznisz: leöntöm róla a paradicsomos levét, jó lesz az még valami különösen prosztó, echte lakótelepi tésztaszószba, a halakat kissé leöblítem, a hüllőnek meg teljesen megfelel így is. (Később a fémdoboz szélével még el szoktam vágni a kezem, de annak nincs valódi gasztronómia értéke, azt hiszem.)

A bolt előtt egy kolléga épp a kétdecis Bandy Ízű szeszesitalba töltötte bele a frissen lefőtt kávéját ( a kisebbik garázsbolt amolyan telepi Starbucks is, itt mackóalsón, tréningfelsőtől délre), nyilván nem tudta eldönteni, hogy most akkor elsősorban fel akar ébredni, vagy ki akarja végre ütni magát a hosszú éjszaka után, a csúcson hagyva abba az egészet. Az ételfestékkel felütött sebbenzinből minden esetre leivott egy keveset, hogy beférjen a kávé. Aztán meghúzta a keveréket, kissé összerándult, mint békacomb a laposelemtől (pontosabban neomagyarul szólva: felborzadt), hogy hú baszki, ez valami kurva szar. Mire az épp érkező ismerőse, akinek határozottan Feri alakja volt, legalább is én így képzelek egy Ferit, közölte, hogy ez nem is csoda, hisz eleve rosszul csinálta a koktélt a haver, akinek viszont semmilyen névre nem emlékeztetett az alakja.

- Figyejjé, ezt úgy kell, hogy nagyobb pohárba kéred a kávét, arra öntöd a konyakot, nem pedig fordítva, és akkor tök jó, csak mindig elbaszod! - szólt a kinyilatkoztatást, nekem meg lett tőle egy hat és fél másodperces megvilágosodásom, de aztán indultam is haza. Ám a tanítás belém égett. Délelőtt sütöttem pár palacsintát, és kipróbáltam a fordított-elvet, azaz sok év után először nem a lekvárra kentem a palacsintát, hanem fordítva. És működött emberek, tényleg működött! Holnap kísérletképpen viszont spagettit fogok reszelni a sajtra, hátha attól majd megkedvelem...