V. Geraszimov orosz vezérkari főnök, és Sz. Sogju védelmi miniszter arról deliráltak a minap, hogy ők aztán kurvára békét akarnak, kurva nagy békét, csak ezektől az ukránoktól nem lehet. Pedig ők már lépéseket tennének „a béke helyreállítása“ érdekében, ami szép vállalás, bár felmerül a kérdés, hogy ha olyan nagyon szeretik az a békét, akkor miért kellet szétbaszniuk?
Két vodkába áztatott, kolhoz melléküzemág-vezető kinézetű alak, akiknek van bőr a képükön, hogy az ukránokat hibáztassák a háború elhúzódásáért, no meg a nyugatiakat, akik fegyvert szállítanak nekik. A helyett, hogy a magukat tévesen ukránnak gondoló nyugat-oroszok szépen megadnák magukat, esetleg spontán kialakuló üdvrivalgásban törnének ki a megszállók láttán, hogy ez az, végre, mindig is ilyen fess, szadista barbárokra vártunk, hogy végre jól megszálljanak minket! Apropó, szívesen felajánljuk a lányainkat is, elvégre a sok harc után biztosan jól esne a a katona uraknak egy kis csoportos nemi erőszak sérelmükre, hisz nem lehet mindig csak harcolni, kell valami kreatív hobbi is mellé.
Gondolom valami ilyesmit vártak el a hálátlan helyiektől a pánorosz gondolattól (is)megittasult főhadügyérek, most meg ülve is toporzékolnak, mint a hisztis óvodások, hogy hiába pofozzák Aljosát meg Jevgenyijt, nem akarják odaadni nekik az uzsonnájukat meg a játékaikat, sőt még a mászókáról sem takarodnak le a rohadékok.
Nyugati civilizáció, keleti mentalitás, plusz a közelgő második gyerekkor dackorszaka, és akkor ezek felelnek a világ egyik legnagyobb hadseregéért. Innen nézve nem csoda, hogy a katonáik is olyanok, amilyenek, jobbára frusztrált (és/vagy megfélemlített), ösztönből kegyetlenkedők, eképp pedig maguk is áldozatai a sötét oldalnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése