Azaz finnül Korpiklaani, ami egy majdnem harminc éve létező folk-metál zenekar, már ha a a kategóriának van egyáltalán bármi értelme. Mer' ugye azt valahogy úgy képzeli a magamfajta panelpatkány, hogy serény fejrázás közepette torzított gitárra csujjogatni, de az ilyesmi elképzeléséhez is kell némi elrugaszkodottság. Erre ezek a finnek nagyjából pont ezt művelik, jelentékeny vodkagőzben pácolódva, tulajdonképpen pont úgy, mint ahogy mondjuk a Kaurismaki fivérek filmjei alapján anno elképzeltük a finneket. (Miszerint az átlag finn elhízott vagy anorexiás, munkanélküli, és jobbára sötét háttér előtt részeg.)
Szóval a banda maga a nagy skandináv közhelygyűjtemény finn alfejezete, ők még a rénszarvasdaráló, neopogány, kvázi-sátánista black metal vonalnál is skandinávabbak, a vérben hörgést meg nagyobbrészt ráhagyják a norvégokra.
A zene, mondjuk úgy, dögös, a tematika némileg egysíkú (iszunk, hányunk, belefekszünk), de hát úgyse értünk finnül, hiába rokon nyelv. (Amatőr sumerológusok kedvéért: nem, tényleg nem vagyunk rokonok a finnekkel, a nyelveink azok. Ami azért jelentős különbség.) A gugli fordítója szerint például a következő szám egy vidám segélykiáltás (ja, ilyen is van) a másnaposság árokpartjáról, kiszáradt száj, lelépett ivócimborák, sikoltozó kancsó(?), már megint egyedül kezdődő szerda meg péntek. Szerencsére a csütörtök az pont kimarad a szövegből, így remek lehet a mai reggelre, az ébresztő-borzasztó vonalon:
A másik dal meg a szélesebb közönség kedvéért angolul van, így egy magamfajta egyszerű lélek is értheti, na nem mintha lenne mit érteni rajta. Ugye a lírai Én első blikkre egy komoly fazon, egy igazi férfi, akinek tervei vannak, de aztán kiderül, hogy terv nagyjából annyi, hogy piáljon, amennyit csak bír. Van viszont egy inter- vagy multikulturális vonal is benne, amikor az olasz grappát, meg a német lágert élteti, bár remélem hogy nem azokra a német lágerekre utal... Az efféle kétségekre amúgy a rajzfilmelt klip elég határozottan válaszol, mikor is hősünk részegen, ám felettébb büszkén (hja, ezek gyakran együtt járnak) belegyalogol egy tóba, ami sörrel van tele. Valamilyen állapotú sörrel, ha mázlija van, a lé körülötte sör, ahogy befelé megy, ha nincs, akkor ahogy kifelé jön. Oké, nehéz lehet egy komplett tómedret telehugyozni, de az íreken kívül ezt leginkább a finnekből nézném ki, legalább is a nyugati kultúrkörben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése