Sértődéskultúra-politika, és egy "sajátos incidens"

Megsértődött a Nemzeti Színház, mondhatnánk szervezetileg, de persze az is csak úgy működik mint az ország, avagy az állam nem mi vagyunk, hanem az egyszemélyes főnök, ez esetben Vidnyánszky Böhömke színházügyi főatyaúristen, valamint és enyves mészáros. (Utóbbi csak részben a lőrinci értelemben.) Amúgy a sértődés mondhatni üzemszerű működése neki, most épp az verte ki a biztosítékot a kegyelmes úrnál, hogy az általa gründolt színházi fesztivál keretében (sérelmére) két litván társulat is demonstrált az előadása végén, hogy azért  magyar kormány ne legyen már ekkora seggfej az ukrajnai háború ügyében. Böhömkéék meg (miközben hangsúlyozták, kiemelték és aláhúzták, hogy Agyarország milyen kurva szolidáris a menekültekkel, és hogy lám, ennyire szabad hely, hogy itt  még demonstrálni is lehet) azért sértőnek találták, hogy a litvánok közömbösnek nevezték a magyarokat.

444.hu

Namost. Először is nem en bloc a magyarokat nevezték közömbösek, hanem főleg a magyarok által választott kormányzatot, meg akik még közömbösek. Ja, szóval azért ránk is freccsen valami büdös és ragacsos cucc, bár én aztán nem szavaztam rájuk. És a közömbös még egy finom jelző, ahhoz képest, hogy a fideszesek milyen szubhumán taplók tudnak lenni e háború kapcsán. A Belső Párt és a szektatagok egyaránt, már fel sem nézek a fészbukra, mert hányingerem lesz attól a fasiszta propagandától, amit a kormányhítűek tolnak, jellemzően a magyar nyelv elemi szabályainak figyelmen kívül hagyásával. (Mindenki ismerheti ezeket: az ukránok lövik halomra a saját civiljeiket, hogy aztán rákenhesssék az oroszokra, ők kezdték a háborút, csak épp a ruszkik ütöttek vissza először, valamint hogy Ukrajna nem is egy ország, csak egy Szíjájé-gyarmat etc. Egy párat kigyűjtöttem itt.) És ezek a megnyilvánulások nem a kormány részéről jönnek (ők diplomáciailag kussolnak, meg egyrészt-másrészteznek, ami azért nettó áldozathibáztatás), hanem a pártkarrierben gondolkodó, túlteljesítő nyüzsgöncöktől, meg a mezei egyujjas agyúaktól, akikre nézve a 'közömbös' már tényleg majdnem dicsérő jelző.

Az meg csak hab a torkán, hogy Vidnyánszky ugye Beregszászról érkezett, azaz neki Ukrajna a szülőhazája, bár ő még a nagy Szovjetunió polgárának született, de a Kárpátalján. De diplomát már a független Ukrajnában szerzett a Kijevi színművészetin, ahol aztán tanított is, és a rendezői-igazgató karrierje is abban az országban indult be, a kilencvenes években. Szóval lehetne egy kicsit szolidárisabb, ehhez képest annyira telik neki, hogy ő tudott a litvánok készülő performanszairól, és nem gördített elé akadályt... Pofám leszakad, nem gördített akadályt? És ezt külön ki kell emelni? Mert szerintem az a normális, hogy ő mint szervező szervez, de nem pofázik bele a tartalmi kérdésekbe, ha már beválogatták az illető produkciókat. (Csak hogy érthető legyen: a színház az olyan, hogy egy-egy előadás nem minden este kell hogy centire ugyanaz legyen, lehet reagálni aktualitásokra is akár, vagy simán csak esztétikai megfontolásokból változtatni valamin, és itt ráadásul bele sem nyúltak a darabokba, csak a tapsrendet szervezték át demonstrartíve, ami viszont gyakran megesik, szerte a szabad világban.)

Meg besértődött azon is, hogy politikai demonstrációk voltak azok ott, az előadások végén. Mintha ez valami bűnös és ezért vállalhatatlan dolog lenne. Pedig nem. A politika annyit jelent, hogy a köz ügyeivel való foglalkozás, és az már a társadalmunk közhülyesége, hogy pusztán a szűk pártpolitikával azonosítják. És igen, a színháznak igen is lehetősége van a tágabb (eredeti) értelemben vett politizálásra, egyesek szerint szinte kötelessége. Mert egy jelen idejű műfaj, akkor és ott történik minden a színpadon, szóval nem kell úgy tenni, mintha egy múzeum lenne, ahol rég halott szerzők avítt szövegeit kell nagy pátosszal öblögetni, rizsporos parókában. Nem véletlen, hogy mondjuk Shakespeare-t sem úgy játsszák ma, mint az Erzsébet-kori Globe Színházban, a Lear király áthelyezhető a náci Németországba, mint ahogy Mozart Don Giovannija is lehet egy fekete, bőrdzsekis drogdíler története a 80-as évek Harlemjében. És akkor ezek politikai megnyilvánulások? Persze hogy azok, hisz reflektálnak létező társadalmi helyzetekre, problémákra, de mondom, ez is a színház egyik fontos dolga a világban.

De a Böhömke-paradigmába ez nem fér bele, neki az a színház, hogy a matyó néptáncosnak öltözött Szűz Mária terelgeti a Kárpát-Haza felé a csodaszarvast, a háttérben meg a Csűrdöngölő zenekar Vivaldit játszik kannán és népi kanálon, diszkóritmusban. Ami nem baj, én nem szeretem, de virágozzék minden virág, ha van közönsége (hát, egyre kevesebb) hadd szóljon. De sértődni, és a sértődést dúltan kisajtótájékoztatni magából, az nem ér. Az kínos, és szégyenteli.

444.hu