Van abban valami fura, hogy én húsvét vasárnap délelőtt is horrort nézek, pedig az ünnep mint olyan nem különösebben érdekel, avagy hatása az életemre minimális. Viszont filmet nézni tetszőleges pillanatokban vagyok képes (végül is papírom van róla), és mostanában a horror az a műfaj, amiben a leginkább eredeti, súlyos és néha komolyan drámai darabokat lehet találni. Itt végre nincsenek tizenöt éven felülieknek nem ajánlott szuperhősök, prosztó jenki középiskolások, akik pompomlányokat akarnak dugni, vagy végtelenített sorozatok, ahol a tíz évadon keresztül próbálják ragozni ugyanazt a három fáradt poént.
Lehet, hogy egyszerűen csak arról van szó, a horror zsánere, már vagy harminc éve kifulladt-kifáradt, úgyhogy itt muszáj kreatívnak lenni, mert pusztán öncélú mészárlásokkal már nem bírnák gyomorba vágni a nézőt, ami hát mégis csak a lényege lenne az egésznek. A natúr mészárlások megtekintéséhez ott vannak a napi hírek, ha már ilyen szar világban élünk. Egy jó horrornak mélyebbre kell ásnia a vérnél és kiontott beleknél, persze nem fizikai értelemben, bár sokszor úgy is.
A sallangmentesen csak X című darab pont valami ilyesmit csinál. Első blikkre ez is csak egy klasszikus slasher, mint az alműfaj origója, a Texasi láncfűrészes mészárlás, elvégre ez is valahol Texas lepukkant hátsó udvarában játszódik, és épp a hetvenes években, a mészárlás meg naná, hogy elmaradhatatlan, egy ilyen film lényegéből adódóan nem ígérhet mást, mint anno Churchill, azaz vért, verítéket és könnyeket.
De itt van mögötte személyes dráma is, a néni, aki mészárol, egy magányos, frusztrált, szexuálisan kielégítetlen egykori szépség, aki már megöregedett, a férje bottal sem piszkálja meg, hisz nem elég vonzó, a vén főszer meg amúgy is fél tőle, hogy szex közben elviszi egy infarktus, úgyhogy marad a palackozott boldogságnál.
Szóval az idős pár szolidan elhidegült megkeseredettségben igyekszik elviselni az életet, egy lepusztult házban a semmi közepén, mikor megjönnek a filmesek. Akik persze a bigottságban megőszült házi múmiák elől igyekeznek titkolni, hogy valójában pornót forgatnak, de nyilván sikertelenül. Néni rájön, ez újabb löket a szexhiány miatti frusztrációjának, meg amúgy is jelentékeny pszichopatává taposta az élet, szóval számára a feszültségoldás adekvát módjának tűnik, hogy idegenek szúr torkon vagy ütlegel baltával, ha már láncfűrész nincs kéznél. Ami fizikailag is szép teljesítmény, tekintettel arra, hogy a férjével egyúttal valóban úgy néznek ki, mint aki fél órája másztak elő az egyiptomi középbirodalomból származó szarkofágjaikból. (Az mondjuk kérdéses, hogy akkor hogyan vergődtek el Texasig a British Museum első emeleti kiállítóterméből, egyáltalán, hogy miképp jutottak ki a vitrinből?)
Egy rendes sorozatgyilkos ugye mindig akkor igazán ijesztő, ha kissé még emberi. Ha nem pusztán egy érzelemmentes hentes és mészáros, hanem esendő ember, akinek még a motivációit is érteni véljük. (Mint a Star Wars esetében. Darth Vader attól igazán félelmetes, hogy tudjuk, ott a maszk mögött egy ember van, és nem valami katonai robot, mint amilyen még az első filmen volt, ami a negyedik.) É itt pont erről van szó, a történések nyomasztóak és gyomorforgatóak, de - ellentétben a filmbeli pornósokkal -mi látjuk az egész mögöttesét is, így az undor némi szomorúsággal árnyalódik. De a sajnálatig persze nem jut el a néző, hisz ez mégis csak egy horror, kissé szégyenlős mikrofonos lányon kívül talán mindenki megérdemli a pusztulást.
latimes.com
A X-ben az az érdekes, hogy nem hagyományos műfaji film, inkább amolyan meta-horror, előveszi az összes kötelező klisét, de valami mást rak össze belőlük. Ja, és közben a pornóra is reflektál, meg az azt körülvevő közegre (itt 4K helyett még csak 3K van: kokain, kurvák, korrupció), amivel meg eléri, hogy a gyilkolásából nem kell erőszakpornót gyártania. Van ott hagyományos is, így a vérmaszatos csuszamlások kaphatnak valódi dramaturgiai funkciót, miközben a kamera előtti kúrások is a nyugdíjas vérbosszúnak ágyaznak meg. Szó szerint.
A színészek pont annyira jók, amennyire a film igényli, de az nekem is csak a stáblistából esett le, hogy a női protagonista, Mia Goth igazából két főszerepet is visz. Ő a kokós pornóproducer kokós barátnője (és vezető "színésze"), meg a baltás anyóka is, de utóbbi szerepben tényleg a felismerhetetlenségig elmaszkírozva.
Szóval ez nem egy kifejezetten ünnepi darab, de hát mi az manapság? Talán a Nyúl Péter? Hát, annak is legfeljebb annyi köze van a húsvéthoz, mint a tojásgránátnak hogy nyúl, meg tojás, a Jézus nevű, szakmájára nézve ács, meg egyik mozgóképben sem jut, mellékszerephez sem. What a wonderful world...
Ezek ugyanazok. (ew.com)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése