Az ideális reggeli nagypénteken (kiscsütörtökön, szutykos szerdán, kiborult kedden vagy mondjuk közepes szombaton) az vegyes gabonapehely (búza, rozs, zab) natúr joghurttal, csipetnyi sóval, fél vödör teával, hozzá némi gyümölcs, és - a reggelre való tekintettel - darabolós metál helyett mondjuk Motorhead, ami üdít, frissít és kellően dinamikusan letargikus hangulatba ringat.
A "Zabpehelyhez szól a nóta" rovatunk mai darabja amúgy az érettségimre emlékeztet, ami (te jóságos ég!) harminc éve volt. A magyar írásbelin azt a témát választottam (és ez tényleg azóta se megy ki a fejemből), hogy "A számvetés mint lelki helyzet, és versformáló erő Arany János kései költészetében". Máig nem tudom mit bírtam én erről oldalakon át összehazudozni, de ötöst kaptam, szóval biztos nem csak én nem értettem.
Ez meg itt a számvetés Ian Fraser Kilmister kései költészetéből, de annyira kései, hogy tényleg az utolsó lemez, a Black Magic egyik dala 2015-ből, mely év végén a dalnok el is halálozott hunyni. Érdemei elismerésétől függetlenül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése