Novákék Katalinja azt mondta az ő szájával, (a volt emberanyagügyi miniszternek, jelenleg püspök a marhája) hogy köztársassági elnökként ő a nemzeti egységet szeretné megteremteni, mert bár sok a törésvonal, de azokon felül lehet emelkedni. Ja, a Sándor-palotában már eleve felül van emelkedve, főleg a bűnös városon, de a törésvonalakat azokat javarészt az ő pártja csinálta, szívós és kemény munkával, valamint vastag bőrrel a pofáján.
Amúgy eddig mindenki úgy futott neki a köztársasági fősenki szerepkörének, hogy nemzeti egységet akar teremteni, ezeknek a nemzeti egység az valami szentek köve, vagy a bölcsek grálja, a csodaszar vas, amit üldöznek sokáig, aztán hirtelen felébrednek, és kimennek inni egy pohár vizet, mielőtt visszaalszanak. De nálunk az elnök egy báb, egy aláírógép, talán ketten voltak, akik ehhez képest próbálták kissé tágítani a saját mozgásterüket, Árpi bácsi, meg az ezeréves Sólyom. Nekik még volt karakterük, de a smittpáli értelemben vett álamfősködés már csak egy harmadosztályú bohóckodás volt. A Bajszos Exkrementum, miszerint Káder János pedig hamar átment színtelen, szagtalan átlátszó folyadékba, bár a nemzeti egységet ő is meg akarta teremteni. Horgászgatással, kussolással, és bármit aláírással nyilván. Másban mondjuk soha nem is tűnt tehetségesnek, ő volt az, aki letolt egy komplett politikai karriert úgy, hogy semmi észrevehetőt nem csinált. Persze a felcsúti pont az ilyeneket szereti maga körül, errefelé csinálni bármit is, csak neki szabad.
Szóval a nemzet új Kati nénije sem fog nemzeti egységet teremteni, tegyük hozzá szerencsére, mert az eddig látott hűbéres mentalitásából az következik, hogy neki a nemzeti egység az, mikor mindenki fideszes. Vagy ha valaki véletlenül mégsem, akkor mélyen magába temeti e szörnyű titkot, és legfeljebb otthon, a négy fal között nemfideszes, de csak miután a gyerekeket már lefektette, nehogy megmérgeződjön az ő ártatlan lelkük.
Amúgy meg nemzeti egységre szerintem semmi szükség, szóval kár ezen pedálozni. A nemzet ugyanis egy tipikus 19. századi konstrukció, korábban csak a kiváltságos rétegeket (azaz a társadalom egy szűk szeletét) foglalta magába, aztán lett egy nyelvi-kulturális entitás majd kezdték valamiféle politikai, sőt államalkotó közösségnek tekinteni. De asszem ezeken is túl vagyunk már, a nemzet az annyi, hogy mondjuk egy nyelven beszélünk, hallottunk már például Adyról (bár idézni nem tudunk tőle egy sort sem, az már nem része a közös tudásnak), ettünk már pörköltet meg ilyenek, de amúgy sokfélék vagyunk. Más a világnézetünk (inkulzíve a vallásunk), az érdeklődésünk, ízlésünk (és így aztán a szubkultúráink is sokfélék), az életmódunk és megannyi dolog még, ami által néha sokkal több a közös bennünk, meg egy ausztrál egyetemistában, mint mondjuk a szomszédunkban.
Szóval a nemzet igazából egy absztrakt fogalom, talán sosem volt több, legfeljebb - mondjuk szabadságharcok alkalmából - fontosabb, és pont ezért nem egység kell "neki", hanem béke. Ahhoz meg tolerancia, azaz nem megtéríteni kell azokat, akik a nemzeti hotel egy másik szárnyában vettek ki szobákat, hanem elfogadni, hogy, azok is lakhatóak.
De egy tizenéve folyton harcban álló, a politikai ellenfeleit minimum sátáni ellenségnek tekintő párt képviselőjének nem hiszem már el, hogy legalább ezt a minimális békét képes lenne megteremteni. Sem ő, sem bármelyik, emberarcúnak marketingelt elvtársa. Egyszerűen már rég nincs meg hozzá a kultúrájuk.
debreceninap.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése