Lukasenka belorusz diktátornak is elgurult a gyógyszere, valaki partidrogot csempészett a reggeli vodkájába, esetleg túl sok pszichiátert záratott átnevelő táborba ahhoz, hogy mára bárki is szólni merjen neki, de akkorát ment a dilivonaton, hogy az már vicces lenne, ha közben nem egy egész országot terrorizálna. Aszonta ez a kolhozparaszt (igazából kolhozelnök volt, de attól még paraszt, nem a szó földműves értelmében), hogy igazából nagyon fasza dolog az általa működtetett diktatúra. A hanyatló nyugat ugyanis hiába diktatúrázik, ha nem az lenne náluk, a derék belorusz fehéroroszok meztelenül járnának. Valamint, hogy a Nyugat már akkora szarban van, hogy az EU országokból is hozzájuk járnak át sóért, mert bár állítólag a nyugatiak gazdagok, de ez nyilvánvaló baromság, hisz még sót sem kapni náluk.
Erről nekem eszembe jut elsős középiskolás korom (1988/89), és az akkori, Honvédelmi ismeretek című "tankönyv", ami azzal az épületes mondattal indított - és ez belém égett, de nagyon - hogy "A kapitalizmus általános válságának talaján küzd a fennmaradásért." Na persze, a nyugati imperialisták a szakadék felé rohannak, de mi egy lépéssel előttük járunk. (vö. Milyen a szovjet törpe? Óriási!)
És hát jól látszik, a belorusz Bajszos Szar (na, azért csak akad még legény a vidéken, akire alkalmazható ez az epitheton ornans) is a régi jó, szovjet humorra épít, kis változtatással. Mert a létező, ám mégsem szocializmus idejében azért volt szánalmas és röhejes a pártállami duma, mert a vezető elvtársak hatalmi demenciájukban nagyjából komolyan is gondolták. (Kevés Aczél elvtárs volt a komplett keleti blokkban, aki mondjuk a műveltsége ellenére került be felső vezetésbe, de még ő is kő bolsevik volt.)
Lukas Enka, diktátor foglalkozású szociopata, viszont nyilván nem gondolja komolyan, neki azért van otthon tévéje, az unokái láttak már internetet, és biztos konzultált már párszor Kim Dzsongun pajtással is, hogy kell a szabályozott nyilvánosságot teleböfögni átlátszó, de megnyugtató baromságokkal.
Azért így is szép a szöveg. Hisz olyan ívben kerüli az elemi logikát, hogy az egy már-már tízpontos formagyakorlat. Mert ha diktatúra nélkül a beloruszok meztelenül járnának, akkor mondjuk a németek, a franciák, a svédek már most is meztelenül járnak, hisz ott ugye nincs diktatúra. Vagy annyira körmönfontan lopakodó jelleggel, hogy azt a kolhozparasztnak is érdemes lenne eltanulnia.
Meg hát szerintem az EU-ban van só, még nálunk is, pedig mi aztán az unió perifériája lettünk, hála bölcs vezérünknek. És ha olyan gazdag a Nyugat, és csak kelet felé van só, vehetnének tőlük akár, azért nem kell átmenni Belaruszba. (Ha már a hülye nyugatiak nem veszik észre, hogy Európának azt a felét is sós víz veszi körül, és a hogy a sóbányákban sem barnaszenet bányásznak, csak néznek hülyén, hogy milyen szarul ég az erőműben.)
És ha a szomszéd országokból átjárnak hozzájuk vásárolni, akkor nem azért, mert otthon valamit nem kapni, hanem mert a határ túloldalán olcsóbb. A nyolcvanas években mi jártunk Ausztriába vásárolni, mert itthon nem volt Mars csoki, zenélő kvarcóra, meg rendes automata mosógép, aztán a kilencvenes években már az osztrákok jártak hozzánk, mert itt minden olcsóbb volt. Na most az van, hogy Lukasenka a nyolcvanas években ragadt (hja, a szovjet szocializáció), az ő fejében csak az akkori modell szerint bír megképződni a valóság. Ha a lengyelek vagy a litvánok náluk vesznek sót, akkor az csak azért lehet, mert ott üresek a boltok, mint a bécsi lidli elromlott hűtőpultja. (Ez utóbbiból vonta le a magyar "köz"média azt a következtetést, hogy ott már áruhiány van, a bécsiek lassan éheznek - nyilván az itthoni szerkesztők is Minszkbe járnak továbbképzésre.)
Ja, és adódik még egy következtetés az elnöki kinyilatkoztatásból (túl azon, hogy gyakorlatilag már felvállalja, hogy diktátor): A diktatúrákban van só, a demokrácia meg sótlan! Persze igazából náluk is csak show van, dögivel.
cartoonmovement.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése