Mátrix újramosva

Hát, az a helyzet hogy háttal nem kezdünk mondatot? Ezt most kérdezem, vagy mondom. Hiába no, a világ szétesőben körülöttünk, de a közkeletű hiedelmekkel ellentétben, a holnap nem bizonytalan. A holnap az nincs. Ha lenne, akkor ma lenne, de akkor megint csak nem lenne még holnap. Még.mindig ma lenne. Avagy a holnap teljesen biztos, csak épp végtelenül sok holnap az, külön-külön.

Jó, kissé össze vagyok zavarodva. Kellet nekem filmet nézni, de hát beszélgetni nincs kivel, estére már fáradt a szemem az olvasásához, valamint kritikát is kellett írnom valamiről, pénzért. Minden, mindenhol, mindenkor. Ez a címe, sokak szerint az év filmje - szóval ők is várják az atomvillanást - én nem tudom, mondjuk valóban szórakoztató. Valahol Földvár felé félúton a Mátrix és a John Malkovich menet között. Mert ez a film egy afféle multiverzumos izé, végtelen sok párhuzamos valósággal, melyek közül a közelebbiek még csak egy-egy apróságban térnek el a miénktől (mondjuk terminátorok az adóellenőrök, vagy épp halottak vagyunk, mert abban a világban nem késett a busz ami elütött), de minél távolabbi idővonalra ugrik az ember, annál idegenebb az egész. Mert ugye a multiverzum-elmélet szerint minden egyes döntésünk egy alternatív idővonalat hoz létre, azaz egy párhuzamos valóságot, így aztán a létezés minden egyes mikormásodpercben megszámlálhatatlan ilyen párhuzamos világra szakad szét.

vox.hu

De a film szerint ezekben azért közös, hogy mindenhol van Gonosz (ja, a nagy G ezt is jelentheti, mondjuk nem a mi valóságunkban), aki el akarja, mi több, el is tudja pusztítani az összeset. Csak akarnia kell, de azt meg ugyebár. És csak egy, csak egy legény... azaz idősödő nő van talpon a végtelen határok közt, aki megmentheti ezt az egész katyvaszt. Egy kínai bevándorló az usákokból (mert naná, a világot csak egy amerikai nagyvárosból lehet megmenteni), sztereotip módon mosodát üzemeltet, válni készülnek a férjével, a lányával meg már épp csak köszönőviszonyban vannak,mert a csaj kövér, leszbikus, és kínaiul sem beszél elég jól. Meg van még a fater, aki kerekesszékben nem beszél egy rohadt szót sem angolul.

És akkor mennek az adóhivatalba bevallani, és a tutyimutyi férj hirtelen brúszlívé változik (mondjuk nuncsaku helyett ő hasitasival írtja a biztonsági őröket), de előtte még közli, hogy ő nem ő, illetve de az, csak ugye egy másik valóságból. És hát kellene a nő, pont ebből, a miénkből, a küldetéshez, mert ő az a kiválasztott, aki végre nem Anakin Skywalker, vagy Keanu Reeves újabb kiadása. Hanem Emily Wang a klimaxon túl, a teljes idegösszeomláson még innen, ő az, aki bele tud lépni a végtelen sok másik Emilykbe, bár van amelyik nem nagy harcos, csak mondjuk egy kő, vagy épp virsliből vannak az ujjai, de legalább jól esik róluk a mustár.

Nagyjából ez az a film, amiben nem csak hogy bármi megtörténhet, de meg is történik, agyzsibbasztó poénokkal körítve, viszont legalább felettébb vicces, ha kissé kifacsart módon is. És Michelle Yeoh igazán remek a sokszoros főszerepben, Jamie Lee Curtis meg olyasfajta hivatalnok, akivel nem szeretnénk találkozni. A mi világunkban még csak-csak, itt csupán valószínűtlenül randa, ám a szomszéd valóságban már képzett gyilkológép is, és lát a sötétben.

Szóval most, így a harmadik világháború elején, mindenki nézze meg gyorsan, mert hátha tényleg ez lesz az év filmje. Kaotikus-apokaliptikus, vicces scifi-szerűség, kissé kusza történetvezetéssel, és kellő mennyiségű rugdalós pofozkodással. Szóval tényleg kis híján zseniális.

mimozink.hu