Mindig elámulok azon, hogy egyes kormányhitű, úgynevezett "művészek" (jobbára inkább differens minőségű médiacelebek) hogy meg bírnak sértődni azon, ha valaki beszól nekik, és a nem az explicit rajongó pozíciójából. És akkor rögtön azzal jönnek, hogy őket itt most azér' báncsák, mer' fideszesek. Meg keresztények. Meg fidesztények, vagy hogy kell az ilyesmit mondani...
Pedig például a Tóth Gabi nevű főállású celebet (akit hívnak néha sztárnak is, de akkor most soroljunk fel három nagy slágert tőle...) nem azért szokták bírálni (celebül ez a folyton bántás), mert fideszes, hanem mert ócska popzenét tol, giccses körítéssel, mondhatni a rossz ízlés egyik nagykövete ő. Hogy közben menyire mélyen és őszintén keresztény, az meg gondolom nem csak engem nem érdekel, de szinte senkit. A baj az vele, hogy a hitelessége nulla, egyszer ő a széttetovált lázadó rocker, aztán a diszkókirálynő, aztán a népnemzeti matyóbaba, szinte átmenetek nélkül, de legalább mindig indokolatlanul.
Az ilyen fajta radikális metamorfózisok nem sokaknak állnak jól, nekem hirtelen csak David Bowie átváltozásai jutnak eszembe, de ő művész volt, és annak is egy zseni, tőle tényleg bármi hiteles volt. Ha nem is önazonos, hisz ezek szerepek voltak, de annak is kezelte őket, a közönségével együtt. Gabika viszont hót komolyan veszi magát, aztán duzzog, ha őt mások meg nem.
Persze TG csak egy példa, Ákos Dalszerző Úr, vagy Pataky Ufó Attila is rendszeresen érzi magát megtámadva, csak mert határtalan és kiolthatatlan rajongást érez a Felcsútok Géniusza iránt, és igazi hitvallóként ki is áll a nagyszínpadra a főnök mellé. Kinyitja neki szívét, valamint bankszámláját, persze utóbbi fontosságát azért nem hangsúlyozza, az csak a piszkos anyagiakról szól, és úriember ugye százmillió alatt nem számolgatja az aprót.
Csak azt nem értem, hogy közbe miért csinálnak folyton úgy, mintha őket üldöznék ebben az országban. A hatalom ölében ülve lázadnak a ki tudja mi ellen, Kossuth-díjjal a kandallópárkányon is állandóan rájuk leselkedő ellenséget figyelik, aki ellen persze permanens szabadságharcot kell vívniuk.
Bár igazából értem. Ez a paranoia maga a hatalmi működés alapeleme, Magyarország (legalább is a pártvezér és kancellár retorikája szerint) legalább húsz éve háborúban áll, bár az ellenség évadonként változik. Ma már alig sorosoznak, az IMF szóba sem kerül, ma buzizás van, háborúba vivő baloldal, meg Brüsszel, mint a konkrét Mordor, a Gonosz fészke, az elmúlt évtized egyetlen konstans ellensége. Amelyik minket folton üldöz, mintegy rontásunkra törve.
És hát régebbi és frissebben kormányhitűvé megvilágosodott celebek, pont ezt veszik át. A demokráciától odáig fajultunk, hogy ma már fideszesnek lenni alapvetően azt jelenti, fel kell adni az önálló gondolkodást, és boci szemekkel öblögetni az aktuális brossúrát. (Legfeljebb majd később egy másikat, ha kiderül, hogy jövő héttől mindig is Keletázsiával álltunk háborúban.) Jó, nem mondom, nálunk dékásnak vagy mihazánkosnak lenni is alapvetően hitkérdés, de ezek még sehol sincsenek döbrögiékhez képest, mondjuk még nem is volt annyi idejük és pénzük rá, szóval sok jót sehonnan ne várjunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése