Szép napos volt reggel, meglepődve vettem észre, hogy megy a távfűtés, ami szar ügy, mert majd nyáron fizethetem a pluszpénzt. Oké, hideg volt még, de akkor is, én próbálok spórolni szinte mindenen, ezek a barmok meg fűtenek nekem, kurva drágán amúgy. És nem tudom szabályozni, hogy lekapcsolom a picsába az egészet és annyi, ezt negyven év alatt sem sikerült megoldani (már elmúlt annyi a ház), pedig ez nem egy holdraszállás, ami nem mellesleg lassan 53 éve megvalósult. Az olyan régen volt, hogy még én sem éltem, szóval tőlem lehetett volna akár 1823-ban is. (Jut eszembe, letöltöttem egy filmet a témában, majd nemsoká megnézem, állítólag arról szól, hogyan forgatta le Stanley Kubrick egy stúdióban a kamu holdutazást. Fincsi lehet. De ennyit a távdűtésről.)
A napsütéses, de hideg reggel igen alkalmas forró, de tejes kávé fogyasztására, a currys joghurttal felütött zabpehely viszont veszélyes, mert könnyen megfulladok tőle, ha röhögök, meglepődök vagy szörnyülködök valamin. Márpedig ez mind összejöhet egy átlagos reggelen, tekintettel a szomorú tényre, hogy hírfüggő (is) vagyok, így a laptop előtt reggelizem. Miközben a háttérben megy a Sky News, csak hogy biztos legyen valami inger, ha a hírportálok unalmasak és/vagy túl ritkán frissülnek.
Most is már reggel hét körül megvolt a nap címe, nem meglepő módon a 444-en:
„Vonaljeggyel szúrta magát herén egy férfi a metrón“
De tényleg, nem hinném hogy fogok ma ennél még ütősebbet olvasni. Mondjuk menetrendszerűen félre is nyeltem a zabpelyhet, de végül is - a jelek szerint - nem fulladtam meg, pedig ha mégis, akkor már biztos lenne e jeles írás elsősége.
Mert már láttam magam előtt, ahogy a szamuráj-mentalitású utas letolt gatyával térdel a peronon, torokhangon elmormol néhány sinto vagy zen buddhista mantrát, aztán előhúzza a tizenhatszorosan hajtogatott, acélkemény vonaljegyét, és tökön szúrja magát.
Ehhez képest az áldozat csak simán leült, a jegy meg úgy gyűrődött a zsebében, hogy átszúrta azt (open here!), és tökön bökte. WTF? Nem volt rajta alsógatya? És milyen anyagból volt az a zseb? És akkor én meg fulladjak meg a kedvenc reggelimtől, kis híján?
És (stílszerűen) mi faszért kell ezt megírni, mennyiben számít egy ilyen izé hírnek, hogy valami cikknek látszót böffentsen oda a szerző, egy szakközépiskolai fiúvécé falfirkáinak tematikájában. (Amúgy cikk sincs, csak idéznek egy "olvasói" levelet, miközben a kommentelők azt találgatják, vajon a szerkesztőség melyik férfitagja volt az, akivel nem többen vagyunk, csak sűrűbben.)
p.s. Azért a szörnyülködés-faktor is bejött, ehhez a jó öreg, megbízhatóan szaros nyelvű origóhoz kellett fordulni. Aszongyák ugyanis: Ezért is aratott elsöprő győzelmet a Fidesz a választáson
Az "Előre menjünk, ne hátra" gondolat igazsága az emberek teljes támogatásával találkozott.
Fú, ez mekkora gondolat már, mekkora igazság! (közbevetés: Ez egy felszólító mondat, tehát nem igaz vagy hamis, egyszerűen nem rendelhető hozzá igazságérték, ennél az van, hogy hat vagy nem hat. DE akkor sem hét...) Na meg a teljes támogatás bazmeg, mi más is lehetne, ki a frász akarna hátrafelé menni? De tudok én is ilyen remek szlogeneket: Levegőt vegyél, ne drogot! Ne csak együnk, igyunk is! Addig jár a korsó a kútra, míg maga esik bele! Ne autót vezess, inkább áramot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése