Nem a Tim Burton-féle bábfilm , hanem A halott túlélő, ami egy elég fogyasztható darab, bár én valami mást vártam. Mert az eredeti címe After Life, pont mint Ricky Gervais netflixes sorozatának (ami magyarul viszont Mögöttem az élet), mentségére szóljon hogy 2009-es, azaz épp tíz évvel korábbi, mint a sorozat.
Ez az a film, amit nem téma, hanem szereplők alapján gondoltam megtekinteni (Christina Ricci, Liam Neeson), meg persze műfajilag egy pszichothriller-horrordráma, amit jobb napjaimon azért eléggé karmolok.
A film eleve azzal indul, hogy a pedagógus rabszolgaként dolgozó (de tényleg, az ókori Athénban a paidagogoszok a gyerekeket kísérgető rabszolgák voltak) Anna egy temetésre megy, és már várjuk, hogy na most, innen indul a sztori. Pedig csak a volt zongoratanára halálozott neki a jobblétre szenderülésnek, aminek sok jelentősége nincs. (Tényleg, lehet rosszabbra is szenderülni? Gondolom az az elkárhozás, gyehenna, miazmás.) Mondjuk a pasijával kissé összevész, így könnyes/fátyolos tekintettel vezet hazafelé, így a sötétben, kiszámíthatóan rommá zúzza személygépjárművét, és benne önnön magát, hogy ez a szenderülés legyen az, ahonnan aztán kibomlik a dráma.
imdb.com
Mert Anna (azaz Ricci művésznő) egy hullaházban ébred, ahol a temetkezési vállalkozó (Mr. Neeson) közli vele, hogy halott. Mondjuk az Addams Family óta tudható, hogy jól áll neki a hullasmink, bár a szituáció nem világos. Valami olyasmi van, hogy a hullaházi szakember szuperereje az, hogy képes kommunikálni a halottakkal (szóval indokolt volt a rendhagyó pályaválasztása), de Anna viszont tagadásban van. Mivel beszélgetnek, nem hiszi el hogy halott, azt már inkább, hogy a pasas valami különösen zakkant pszichopata, aki elrabolta, és majd jól eltemeti élve.
És hát Elliot a temetkezési sámán néha tényleg elég ijesztő, a lány tiltakozására, hogy de márpedig ő él, valami ilyesmit válaszol, hogy: „Azt hiszitek, hogy ha esztek, szartok, hugyoztok, akkor már éltek?“
És persze Anna vőlegényének is gyanús az egész, hogy a csaj él, és az a szörnyeteg élve akarja hat láb mélyre hantolni. Úgyhogy a temetés után alaposan italba folytja bánatát, és bátorságot merít a pohár fenekéről, aztán megy kiásni a hullát. Akivel az ásás után még - saját élménye szerint - beszél is de az csak annyit mond neki, hogy immár ő is halott, igazából a boncasztalon fekszik, és most vágják le róla ruhát. Hát, nem kellett volna részegen vezetni éjjel, mert így el sem jutott a temetőig.
Ebben a filmben az a csavar, hogy nincs csavar, végig gondolhatjuk azt, hogy Elliot tényleg egy perverz őrült, aztán a végére csak kiderül, hogy nem az, bár nem is ember, ha már halottakkal diskurál. Az meg, hogy Anna pasija a végére szintén elhunyás közben vérezi össze az autó légzsákját, elég kiszámítható fordulat, már csak a keretes szerkezet miatt is.
A tanulság meg annyi, hogy este csak nagyon alkalmas állapotban vezessünk autót, és hogy ne a temetkezési vállalkozóktól várjuk a munkadarabjaikhoz való empatikus hozzáállást, nincs benne akkora gyakorlatuk. Ja, meg az is, hogy halottnak lenni kurva rossz, majdnem mint élni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése