kell valami punk. Legalább is nekem. Persze az egészet meg kell alapozni, hogy az ember ideológiailag elég képzett legyen hozzá (ugye, Virág elvtárs?), még akkor is, ha az alábbi szám nekem túl erőszakosan aktivista, és nem elég teoretikus, még jó, hogy én az vagyok. A fotelben laptop-anarchista, a mélyszegénység leendő résztvevő megfigyelője. A wannabe forradalmár.
Ők meg a Chumbawamba hajléktalan-minimál kiadása, nem enyhe Gogol Bordello-beütéssel. Néha azt gondolom, az ilyen zenék olyan rosszak, hogy már jók, de rendszerint rájövök, hogy az "olyan rosszak" kitételt nyugodtan ki lehet hagyni. Elég ha szimplán nem sznob az ember, és máris jó kis zene ez, ha találkoztam volna velük a Southbank-en, nekik is járt volna a standard kétfontos. (Mert találkoztam ott olyanokkal, akiknek szintén járt, és amilyen mázlijuk volt, jutott is. Ez ma már persze nem fordulhatna elő, pont úgy, mint én a Southbank-en.)
És még egy gyöngyszem, punk úgy, ahogy nem gondoltam volna. De tényleg soha, maga a műfaj elbírja az etnót, a skat, a metált, lényeg hogy kellően lázító/kívülálló legyen, és lehessen rá részegen menetelni (na jó, ez azért nem egészen komoly), de hogy ez itt hogy jutott valaki eszébe? Mindenesetre meg kellene tudni, mit szed az illető, jövő héten úgyis fel kell hívni a háziorvosom, hátha föl tudja írni. Akkor megint lennének kreatív ötleteim, amikből erősen kifogyóban érzem magam. De addig is ettől húzok hawaii inget, kókuszos strandpapuccsal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése