Tegnap délután elég fáradtan gyalogoltam hazafelé, a nyolc óra munka után erősen óhajtva már a nyolc óra pihenést, pláne mert reggel óta összesen egy fél órát ültem, de nem börtönben. Így aztán a google szerint negyven perces séta kerek egy óra lett, mert keresztülvágva az összenőtt lakótelepek során, többször le kellet ülnöm egy-egy padra. Amik viszont gyakran játszótereket és homokozókat körítenek, úgyhogy a helyi lakosok, azaz bácsik a homokozó túlpartjáról, nénik az ablakból, és postások, akiknek nem voltam ismerős, meglehetős gyanakvással méregettek.
Ki ez a szakállas faszi, aki egy üres játszótér szélén üldögél egy padon, egy jelentősebb sporttáskával maga mellett? Épp eszik valamit, piál is mellé (na ja, szódát egy ásványvizes flakonból), meg bámul ki a fejéből. Biztos valami zaklatni való gyereket/nénit/postást keres a szemeivel neki, az nem lehet, hogy simán csak fáradt és/vagy fáj a lába, hiszen akkor miért nem megy busszal? Miért pont a homokozó mellett üldögél, és nyilván hajléktalan is, ha már szakállas és egy táskából eszik, mert amúgy miért lenne huszonsok fokban egy dzseki?
Nos, nem volt buszjegyem vagy bérletem, nem csak homokozó mellett üldögéltem, hanem pár percet bárhol, ahol ahol árnyék volt, mert reggel öt után mikor indultam otthonról még összesen csak hét fok volt, a dzsekimet meg nem bírtam belepréselni már a táskámba. Jobb híján felvettem hazafelé, és igyekeztem árnyékos helyeken közlekedni, meg lihegni egyet mint afféle sötétben bujkáló ellenforradalmár. Zaklatni meg akkor sem lett volna erőm senkit, ha igényem amúgy lett volna rá, miként nem, mára lettem már annyira szociális fóbiás, hogy én veszem zaklatásnak, ha kvázi-idegenek beszélgetni akarnak velem.
És ennek a fóbiának még alapja is van. A lakótelep népe (ne legyen félreértés: én is az vagyok), aki ócska kereskedelmi tévék "híradóiból" meg fókuszplusszaiból tájékozódik a világ állásáról, rosszabb esetben szappanoperákból, már csak annyit érzékel, hogy az idegen gyanús. Néha már akkor is, ha csak elmegy a ház előtt (egyesek nagyon gyanúsan tudnak ám menni!), de ha leül egy padra, miközben nem is arra lakik, akkor örüljön ha nem hívják a körzeti megbízottat.
A ház előtti vagy homokozó mögötti pad persze üldögélésre való, de csak a lakóknak ám. A lépcsőház előtt utcabútor, no meg a madzaggal gondosan körbekerített virágágyás úgy közterület, hogy a lakók egy jelentékeny része szerint nem is az. Az elsőre ne üljön le holmi jöttment (de tényleg, jött, és már megy is, ami szintén gyanús), a másikat meg ne nézegesse, nem neki ültették!
És akkor csoda, hogy másfél perc alatt átmegyek mizantrópba, ha már viszonossági alapon?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése