2021. május 21., péntek

Sereglő hullák hajnala

A szuperhősös vackok mellett van még egy zsáner, ahol csak nem bírnak elfogyni a hollywoodi nagyotmondások, és ez a zombifilm. Reggelire zombik, ebédre élőhalottak, esetleg vacsorára jöhet valami farkasvámpír-ember, de csak ha zombi. Ők folynak a csapból is, de nem bírjuk lehúzni őket a vécén, mert mindig újra  előmásznak.

Ha az ember blockbusterekből akarná megismerni a világot, akkor kurva nagyot csodálkozna a boltba menet vagy a buszmegállóban, hisz ő eddig úgy tudta, hogy az embereknek alapvetően három csoportja van. Vannak a szuperhősök, a zombik (egy kisebbségnek a tinivámpírok), meg a szigorúan szövegmentes statiszták, akik pár percen belül elhaláloznak a változatos apokalipszisek valamelyikében. 
Slussz, ennyi az emberiség - már ha a zombik még beleszámítanak - , de akkor ki a fene az a néni alakú gurulósszatyor-vontató, meg szakállas fazon a kuka mellett, borosüveggel a kezében? És egyáltalán, milyen szar film ez a Valóság, már fél órája bámuljuk a felvezetést és még mindig sehol az atomvillanás, a becsapódó aszteroida, vagy az agyevő élőhalottak sereglése a horizont irányából. Csak buszok, meg autók, meg buszok, meg teherautók, néni alakúak a megállóban, csöcsös csajok a zebránál, komolyan, ennél még a Piroska és a farkasnak is jobb, életszagúbb dramaturgiája van.

Még jó hogy nem sokat mozdulok ki, a film az erkélyajtón át elég unalmas, mintha egy tehetségtelen Tarr Béla rendezte volna, úgyhogy nem csoda, hogy e napos péntek délután már megint zombifilmre vetemedtem. Csak mert néha jót is láttam ezekből a lerágott csontokból (ez esetben szó szerint), az Eleven testek például majdnem eredeti és ötletes, a Zombieland kis híján szórakoztató, a Cured kellő mértékben drámai, és ott volt még az ööö... na jó, több agysérülés nélkül fogyasztható darab most nem jut eszembe. Vagy hová, nyilván agysérülésem van.

De kijött A halottak hadserege, a Zack Snyder nevű szuperhősfilm-gyáros zombifilmje, gondoltam csak nem okoz maradandó károsodást, bár szuperhős-baromságok miatt komoly előítéleteket kellett legyőznöm magamban. Mit mondjak, csak részben érte meg. Mert ha valaki megnézni a film első negyedóráját (ez lényegében a prológus meg a zenés-táncos főcím), akkor nagyjából látott mindent, amit a cucc a hátralévő több, mint két órában még mutathat. Utána csak ez megy le lassabban, valami pimf és közhelyes történetbe ágyazva. 

hu.ign.com

Röviden: Las Vegast, mint zombikarantént, fallal vették körbe, az elnök készül ledobatni rá egy kisebb atombombát - afféle endlösung-ként - de van ott valami páncélteremben párszáz milla, úgyhogy egy csapat zsoldos elindul azt még begyűjteni. A piszkos tizenkettő meg a Kelly hősei találkozása a 21. században, nácik és valódi sztárok nélkül, igénytelenül animált zombikkal.
Apropó zombik, a forgatókönyvet előre megfontolt szándékkal elkövető(k) láthatóan nagy ötletnek gondolták, hogy a zombik nem csak egyensúlyzavarosan menetelő zabagépek, hanem már tovább is fejlődtek (gyorsak, taktikusak, együttműködnek) kár hogy ez már tizenöt filmmel ezelőtt is eszébe jutott egy másik írónak. Meg azóta még hatnak. Egyébként meg lejátsszák a szedett-vetett zsoldosok közti csoportdinamikát, azaz hogy ki legyen alfahím/nőstény, kinek a szerepe fontosabb és kinek az egója nagyobb, meg hogy kinek kellene inkább túlélnie az egészet. (Szerintem egyiknek sem, pusztuljon az összes buta tekintetű, papírmasé karakter! Esetleg a zombitigris maradhat, neki még lehet karrierje, mint egy másodvonalbeli videojáték mellékszereplője.)

Egyébként nem történik semmi érdekes, a cselekmény feszültsége  nullához konvergál (hisz csak újrahasznosított klisék sorozata) mennek, lőnek, mennek, lőnek, szaladnak, lőnek, időnként egyiküket megeszik, de semmi súlya nincs az egésznek, ez egy lövöldözős játék, indokolatlanul nagy költségvetésből, és ahhoz képest közepes látványvilággal.

Amúgy a karakterek érdektelenek, a párbeszédek szánalmas sablonszövegek, a színészeknek a nevére sem emlékszem (bár állítólag csupa híres arc, na ja, biztos szuperhősös tucatfilmekből, de hát mindenkinek más számít híresnek) a film drámaiságát pedig az adja, hogy drámaian semmilyen, viszont tragikusan hosszú. Az első tizenöt perc egy korrekt és véres videoklip, bár persze annak pont olyan hosszú, mint a műegész filmnek. A maradék nagyjából kukába való, szóval biztos, hogy falni fogják a népek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése