Olvasom, hogy a japánok stabilan több mint hatvan százaléka nem szeretné, ha nyáron megrendeznék a tavalyról halasztott tokiói olimpiát. Nyilván azért, mert náluk már a negyedik hullám zajlik, folyamatosan hosszabbítják a vészhelyzetet az ország legtöbb részében, de kormány szétteszi a kezét. Hogy jajj, hát ők szeretnék is meg nem is, mert ugye két limpia (hisz van az o- meg a para-) az mégis csak nagy dolog, de persze a nép szava se kutyapisi a cseresznyefa tövében, ám a végső szó mégis csak a Limpiai Bizottságé. A nemzetközié.
Akik meg akarják nagyon, bár az elnökük épp lemondja a japáni útját, a járványhelyzet miatt, de az a pár tízezer sportoló, segítő, és a hozzájuk csapódó ingyenélő, az menjen csak nyugodtan. Ráadásul oltás sem kell nekik elég a negatív teszt. Hulljon a férgese?
Közben felmerül az is, hogy ne csak külföldi nézők ne lehessenek a versenyeken, hanem ne lehessenek nézők egyáltalán. Elvégre a fodbal meg hasonlók is jól elvannak/voltak egy jó ideje már helyszíni szurkolók nélkül. Bár múltkor olvastam egy nyilatkozatot egy spanyol kosarastól, aki azt mondta, hogy a nézők nélküli meccset azt úgy hívják, hogy edzés. Ami megfontolandó gondolat, azaz érdeme-e kurva sok pénzért zárt kapus edzéseket tartani különféle sportágakban. (Jut eszembe, a maratonfutást is ki kell majd szervezni valahová a hegyek közé, mert ha Tokió utcán szaladgálnak, akkor rohadt nehéz lesz minden egyes, az útvonalon lakónak megtiltani, hogy kinézzen az ablakán. Pontosabban megtiltani még egyszerű, de ellenőrizni a betartását, háát...)
De érthető, hogy a japán kormány fut a pénze után, eleve marha drága egy ilyen dzsembori, plusz sokat buktak már az egy éves halasztáson is, szóval tényleg tömeges kihalás kell ahhoz, hogy ne rendezzék meg, mert ha nincsenek is turisták, de a szponzorpénzekből meg a közvetítési díjakból azért valami csak visszajön. A limpiák eleve nem profitorientált műfajok, közvetlenül gyakorlatilag mindegyik veszteséges (országimázsban hozhat valamit közvetetten), önmagukon túlnőtt, rendezvény-szörnyszülöttek, presztízsberuházások, mint Pesten a ligetbe kúrt múzeumok. Ezzel nagyjából mindig számol is a rendező ország, de a japánoknak még egy halasztás már sok lenne.
Vagyis akarjon a nép bármit, a közvetlen érdekek azt felülírják, ha a fene fenével kőkövön nem marad, akkor is.
Pedig az egésznek egyre kevesebb értelme van, nem csak Tokióban, hanem általában is. A világ legnagyobb - most már kétévente jelentkező - esztrádműsora/ vándorcirkusza simán csak big business, bármennyire is hősnek tekinti az istenadta nép a gyorsan futókat és magasra ugrókat.
cosmopolitan.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése