Van ez a Dzsorisz Bronzon, aki a briteknél angol miniszterelnök, régebben autós újságokat írt, de aztán híres lett, mint a Donáld Trámp Hülyehaj-verseny döntőse, későbbi ezüstérmese. Ez a pali a múltkor tárgyalt a Felcsút örökös miniszterelnökével, kollegiálisan elvtársias légkörben nyilván, ha már mind a ketten populizmus-nagykereskedelemben és ömlesztett demagógiában utaznak. Állítólag konzervatívok is, de ez pont nem látszik rajtuk, egy konzervatív ugyanis nem barátkozik diktátorokkal, alapszinten tisztában van az országa történelmével és hagyományaival (és nem csak az alkoholfogyasztási szokásaival vagy a szexuális fóbiáival), valamint tud viselni egy öltönyt, amihez nem visel hátizsákot sem. Ja, és esetleg ért ahhoz, amit csinál.
De Borisz már londoni lord mayorként is bizonyította, hogy a szakértelem valami liberális (esetleg baloldali, bár az nem biztos) trükk, hogy nem baj, ha az ember polgármesterségét különösen ronda emeletes buszok teszik emlékezetessé, valamint hogy maradékelven is lehet az ember miniszterelnök. Oké, rossz miniszterelnök, de mégis az, ha már előtte ketten is kidőltek az elcseszett brexitelés miatt, és már csak ő maradt, aki vállalta a piszkos munkát. A történelemkönyvekbe már így is bekerül a neve (és ha pechje van, az arcképe is), és mint tudjuk, a rossz reklám is , neki meg ez a lényeg.
Különben is, Csörcsil is milyen szar pénzügyminiszter volt, miniszterelnök is úgy lett, hogy rá akarták sózni a háború piszkos munkáját, azt' mégis - na persze, a jenkik segítségével - de megnyerte a bulit, ráadásul úgy, hogy közben csak néha, mintegy véletlenül volt józan. Utána mondjuk bukta is a következő választást, de ezt a kockázatot Borisz is bevállalja, bár neki valószínűleg nem lesznek szobrai szerteszét, sőt az irodalmi Nobel-díjra sem esélyes.
Viszont mikor a minap találkozott a Felcsútok Géniuszával, némileg nehezményezte hogy Magyarországon szarul áll a sajtószabadság meg az LMBTQ-jogok. Ezt persze csak az ő hivatalának közleményéből tudjuk, a felcsúti kizárólag arról beszélt (kiemelte, aláhúzta, nyomatékosította és hangsúlyozta) hogy a kétoldalú kapcsolatok megállapodásai kölcsönösen kétoldalúak, valamint kapcsolatok, melyek erősödnek, de legalább is előnyös lenne jobban. Vagyis nem mondott semmit, csak hogy a tárgyalások kölcsönösen, és megelégedésre szolgálóan reményt keltően zajlottak, és miközben le sem köpték egymást, ami jelentős diplomáciai siker, illetve fegyvertény. (Ha már a pártvezér és kancellár a háborús metaforák rajongója, és kilences szintű főtáltosa.) De a kritikákat meg se hallotta, így aztán nem is referálhatott róluk.
(AFP/ 444.hu)
Ráadásul Borisz elnökminiszter olyat is szólt, hogy ha már a kolléga olyan jóba a kínai elvtársakkal meg a posztszovjet pre-diktatúrával, kicsit noszogathatná őket, hogy legyenek már demokratikusabbak, mert választási csalásokkal, átnevelőtáborokkal és neo-gulágokkal a háttérben, nehéz velük jó szívvel kereskedni, együttműködni egyáltalán leülni tárgyalni.
És e ponton derül ki, hogy a Dzsorisz Bronzon (vagy hogy is hívják) szintén csak egy inkompetens, ám a hatalomba szerelmes barom, de ha mégsem az, akkor naiv, mint egy óvodás. Ez tényleg komolyan gondolja, hogy a mi zsebnapóleonunk fogja majd demokráciára tanítani a keleti tartótisztjeit? Vagy nem gondolja komolyan, csak neki is kínos a köpcössel egy asztalhoz ülnie, és ezzel az álszent szöveggel akarja tompítani mondjuk a Guardian várhatóan lesújtó véleménycikkének élét? Hogy igen, tárgyalok egy ilyen autokratával, mert mégis csak egy EU-s országot vezet, de azért megmondom én a magamét, pontosabban azt, amit a tanácsadóim összeírtak hogy mondjam, hisz amúgy teszek én magasról a kelet-európai kisállamok nyomorúságára.
De az nem baj, ha párszor ott is címlapon leszek, hisz mégis csak populista lennék magam is. Pont mint a kolléga, aki szintén címlap-érzékeny, és ő is tudja, hogy a rossz reklám is reklám, legalább már megint látszhat valakinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése