Némi megdöbbenéssel olvasom, hogy Nemere István már a 750. könyvénél tart, igaz nekem kimaradt az, mikor 2018-ban szárnyra kelt a hír, hogy megvan a hétszázadik. Nemere lehetne az, aki a kultúrában igazolhatná a híres (és jobbára félreértett) marxi tételt, miszerint a mennyiség egy idő után átcsap minőségbe, de nem teszi. Régen még egész jó dolgokat is bírt írni, lektűrök voltak persze, de nem futószalag-ponyvák, aztán lassan beleőrült abba, hogy mennyire termékeny szerző, és mintha már csak mennyiségre menne. Ír bármiről, aminek utána olvashat egy délután alatt, legyen szó Könyves Kálmánról, környezetvédelemről vagy nemzetközi terrorizmusról, de nem meglepő módon már Covid-kötete is jelent meg.
Én úgy 12-16 éves korom között elolvastam tőle bármit ami a kezembe került, még a könyvei alapján készült képregényeket is, aztán leszoktam róla. Talán egybe esett a felnövésem könyvei minőségének hanyatlásával, tudja fene, de például a Lars-Don-Ariel űrtinédzser-trió kalandjait megéneklő regényeket igen is bírtam, kellemes ifjúsági sci-fik voltak egy olyan időszakban, amikor az ilyesmi még ritkább volt, mint ma, meg írt egész jó krimiket is.
Aztán fiatal felnőtt koromtól már teljesen elkerült a munkássága, igazából a harmincas éveimben olvastam el A Hegy címűt, egyetlen kivételként. Vagy másfélként, mert valamikor írt hozzá egy folytatást, és azt az előd iránti nosztalgiából kivettem a könyvtárból, de már nem bírtam idegekkel, meg hát tényleg vacakabb volt az elsőnél, de feltűnően.
Azóta meg külön utakon járunk, ő mint szerző és én mint olvasó, de azt tényleg nem értem, hogy lehet ennyi könyvet összekalapálni. Oké, gyerekkorom Nemere-könyvei ilyen egynapos, vagy egy hosszú délutános olvasnivalók voltak, egy hétvégén lecsúszott belőlük kettő (de ha nem volt, egy-egy Leslie L. Lawrence is belefért egy hétvégébe), de írni azért nyilván tovább tartott. Persze - így jobban belegondolva - azért havi egy effélét meg lehetett írni, úgy meg már nem is lehetetlen küldetés három év alatt összehozni ötven kötetet.
Gondolom annyi a trükk, hogy mást nem nagyon kell csinálni, azaz kerülendő, az ivás, a nyaralás, a másokkal való túl sok találkozás, és határozottan ellenjavallt bármiféle hobbi. Meg így látlanba az lenne a családi élet is, ehhez képest 76 éves hősünk jelenleg a negyedik feleségnél tart, aki a wikipédia szerint szintén író, így mondjuk jól el lehet lenni, feltéve ha a ház két ellentétes végében verik naphosszat a klaviatúrát.
Egyébként a 750 nem világrekord, azt a brazil Ryoki Inoue tartja több mint 1100 kötettel, de talán második még lehet majd az örökranglistán, mert Barbara Cartland 723-nál tartott, mikor 2000-ben meghalt, igaz a hagyatékában találtak még úgy 160 kéziratot.
Azért én egyiküket sem irigylem, mert lehet, hogy két hét alatt összedobnak egy regényt, de így mikor van idejük olvasni?
Persze a mennyiség-minőség relációból azért még Nemere is kijöhet jól, mert 750 könyv között csak akad 35-40 igazán jó, ami viszont több, mint amiről a legtöbb író álmodhat.
moly.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése