Jó rátok?

Olvastam az Indexen egy cikket (na jó, kettőt, de  a másik nem ér), mert néha olvasok Indexet a fene tudja miért, gondolom még nem origósodnak a tűréshatáromon túlra, és néha jó a kultrovat. Most például két nőnemű újságíró (asszonyság?) lelkendezett egyet azon, hogy rohadt sok év után egy rendkívüli kiadásra összeálltak a Jóbarátok szereplői. Nem folytatják a történetet, mert bár az ötvenes hatos biztos érdekelne sokakat, leszámítva a főszereplőket, de ebben a sztoriban már tényleg nincs több. Sőt, talán hosszabb is volt, mint ami indokolt lett volna,  a végére már lejátszottak minden felállást amiben sejtettek még egy kis helyzetkomikumot.

De ilyenek ezek a hülye jenkik, egy sikeres komédiasorozatot képtelen abbahagyni addig, míg tényleg kínos nem lesz már. Így járt az Agymenők, de Family Guy is, a South Parkról nem is beszélve. Most tényleg azon kéne röhögnöm hogy az Eric Cartman Polgári Kör törzsgárdája már több, mint húsz éve kilenc éves, permanensen hülye, önző, vagy nyavalyás módon érzelgősködő, miközben az őseik nettó bunkók.

A Jóbarátok  is túlélte önmagát, egy olyan baráti társaságról szól, ami kizárólag forgatókönyvírók fejében létezhet, és nem, szerintem a kilencvenes évek huszonévesei (például, én, magam és szerény személyem) nem magukra ismertek a kávéházi hasznos hülyékben, hanem a vágyaikra. Az óceán mindkét felén. Hisz ha valamelyiknek volt munkája, az általában a hobbija volt (kivéve Chandlert,de róla soha nem is derült ki igazán, hogy mit öltönyösködik egy felhőkarcolóban, aktákkal és titkárnővel.

És persze mindenki szeretne a fél életét egy kávézó kanapéján lazulni végig, és a csajozás/pasizás vonalon elmélkedni az élet nagy kérdéseiről, miközben a néha kínosnak érzett családját lecserélheti a haverokra, egy hajszín-castingolt kvázi-családra.

És akinek mégsem pont így jött be az élet, annak maradt a vágykiteljesítő sorozatfüggés, meg az érzés, hogy az ő nappalijuk a mi nappalink is, ahol minden este lehet velük lógni.

Jobban belegondolva ez egyrészt természetes, másrészt viszont szánalmas. És egy másik (tavalyi) indexes írás címére reagálva, nem tudom mit esznek a mai fiatalok is a sorozaton, nem vagyok az, épp ma jutott eszembe, hogy az első diplomámat huszonöt éve szereztem, nemsoká. (A másodikat meg húsz éve, mindjárt.)

Ritkul a hajam, őszül a szakállam, és irritálnak a sitcomok. A groteszket bírom, meg a nagyon fekete humort, talán mert ez lett az én világom. De Jóbarátok rólam aztán semmit nem mond el, és már nagyon régen nem szórakoztat.

Szerintem ez realista... 

(karikatura.network.hu)