Megint színésznő-szerda, avagy az alkalom, amikor a főszereplőnő alapján választok filmet magamnak. Volt már Carey Mulligan vagy Ellen Elliot Page, Olivia Colman (például nemrég az azóta Oscar-díjas Father), sőt Lars von Trier Melankóliáját is Kirsten Dunst miatt néztem meg igazából. És volt már Christina Ricci is, aki legutóbb oknyomozó újságíróként szökött meg a diliházból (legalább is az én tévémben), de most találtam egy régebbi darabot ami A lánc (igazából: Black Snake Moan), még 2006-ból, ami nekem még egy igazán remek év volt. És mit tesz isten, a film is jó, pedig mostanában egyre legtöbbször kiver a víz Samuel L. Jacksontól, aki mintha maga is egyre inkább el lenne alélva önnön művészi nagyságától, pedig még közel sem ő a következő/aktuális Morgan Freeman. De ebben a darabban még ő is jó, mert csak ritkán látszik rajta, hogy belülről mekkora színészóriásnak is látja magát.
Az alaphelyzet először egyszerűnek tűnik, aztán bizarr lesz, aztán nem értem, és onnantól jó. Mert az elején annyit látunk hogy ja, az Usákokban vagyunk délen, mély délen. Prosztó, lepukkant kisváros, ott él a nem kicsit lotyós white trash csaj, Rae (ő lenne Ricci művésznő) aki láthatóan testileg-lelkileg szét van csúszva, és valahol a környéken farmerkedik Jackson művész úr (avagy Lazarus), aki korábban tájjellegű blues-zenész is volt, és akiről annyit tudunk meg, hogy imádkozós fajta, de válófélben van (vagy mi), és finom vajbabot termel. Aztán útjaik keresztezik egymást, pontosabban a csaj alsóneműben, közepesen összeverve fekszik keresztbe az úton, amerre a dúlt lelkű farmer épp elhalad, aki aztán hazaviszi, meg szerez valami gyógyszert (ami korrekt, csajszi arra szokott inni), és ápolja is kissé, de szigorún szexmentes alapon.
mafab.hu
És közben, nevelő célzattal, és a direkt erőszakot gondosan kerülve, de mégiscsak a radiátorhoz láncolja Rae kisasszonyt, egy akkora lánccal, hogy azért házon belül mindent elérjen, sőt néha meg is sétáltatja a földeken. A fekete pasi a fehér csajt láncon, háát... ha ennek nincs erős szimbólumértéke, akkor semminek. Pedig 2006-ban még nem volt BLM, ma már mindenki azt keresné mögötte.
Ez az egész nagyjából kettejük játéka, mindenki más csak dramaturgiai előre- vagy hátramozdító, mint Rae hivatalos pasija (vőlegénye?), aki a Nemzeti Gárdából is kirúgatja magát, pedig onnan nehéz (de a kiinduló történések idején még pont bevetésen van), vagy Lazarus testvére, a lelkész, akivel hősünk eleinte majdnem olyan rosszban van, mint b. exnejével.
És hát az egész film egy nagy kupac dilemma: meg lehet-e menteni valakit akarata ellenére, a cél szentesíti-e az eszközt (a megmentés a láncra verést), a segíteni akarás értelmezhető-e a mizantrópia kontextusában? Ám ezekre nem hogy választ nem kapunk, de rendesen körbe sem járják a kérdéseket. Craig Brewer író-rendezőnek (akinek talán ez az egyetlen értékelhető filmje) mintha fontosabb lenne, hogy Christina Ricccit minél többet mutogathassa egy szál bugyiban, mint hogy mélyebbre menjen a felszínes moralizálásnál. Biztos nem akart ítélkezni, vagy ilyesmi, de ettől még egy lufi lett a filmje. Nagyívű drámaisággal bevont semmi.
És épp Ricci az aki azért csak megmenti az egészet, nem kifejezetten a bugyijával, hanem mert tényleg annyira hiteles, hogy a cselekmény nagy részében már külsőleg sem hasonlít magára, ő itt tényleg minden apró gesztusában egy szétesett fiatal nő, a szakadt lakókocsiból, akin amúgy már végigment a világvégi (világalatti) kisváros fél agrárproletár-népessége. Van neki valami súlyos trauma is a múltjában (családon belüli nemi erőszak, mi más), de ezt is elintézik néhány mondattal, meg egy bunyóval a vegyesboltban, nyilvánvaló, hogy a stábban senki sem volt különösebb híve a pszichonanalitikus irányzatnak.
Lazarus és Rae amolyan apa-lánya kapcsolata a végére már szinte formális, jön az a kurva hepiend, de aztán mégsem csúszik át giccsbe a végkifejlet. A dolgok nagyjából a helyükre kerülnek ugyan, de azért a tipikus hollywwoodi film nem úgy ér véget, hogy az ifjú pár, az esküvőről elhajtva, az autópálya szélén, együtt kap súlyos pánikrohamot. Csak hogy lássuk kettősük fényes jövőjét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése