Aszongya a fődöbrögi, hogy "feloldjuk a járványügyi korlátozások nagy részét". Első blikkre ez jó hír persze, nagyjából mindenkinek, de kontextusában azért egy érdekes hatalmi alapállás következménye.
Egy: A főnök nem biztos benne, hogy ez olyan jó ötlet, ezért a többes szám első személy, ha egyértelműen jó híreket (azaz várhatóan népszerű intézkedéseket) kell bejelentenie, előszeretettel használ egyes számot. (vö. "Majd emelek a nyugdíjon, ha úgy állnak a számok.") Itt most az óvatos többes számban beszél, mert ha beüt egy negyedik hullám, akkor nem ő döntött a lazításról, hanem a kormánya, az emberei, a szakértők, a milliárdos hűbéresei, a bárki csak ő nem. Ő csak megcselekszi amit javasolnak neki.
Kettő: A nemsoká nagy kegyesen feloldott korlátozások nagy része eleve értelmetlen volt. A kijárási tilalom például. Mert ugye épp este kilenc-tíz, meg éjfél után mászkálnak a legkevesebben az utcán, ezzel csak a bulikat lehetett meggátolni (vagy áttolni illegálba), de az éjszaki bulik, pláne mondjuk februárban, tipikusan nem az utcán szoktak megtörténni.
Ráadásul egy nem Budapest-jellegű városban, pl. itt nálunk egy fatornyos megyeszékhelyen, már esete nyolc után nem látni élő embert az utcán, azon a néhányon kívül, akik épp munkába, munkából, vagy ez a munkájuk (mert mondjuk járőröző rendőrök). Szóval az ország legnagyobb részén a legkisebb fertőzésveszély épp hogy esténként meg éjszaka, az utcákon és tereken áll fenn. Oké, hogy olyankor vírus is ingyen parkolhatott, de alig volt kire vadásznia.
Három: nem kell majd közterületen kötelezően maszkot viselni (de gondolom azért lehet, szóval nem visz el érte a rendőr), ami remek, eddig se volt sok értelme. Számtalanszor mentem úgy végig egy-egy mellékesebb utcán, hogy embereket csak autókban ülve láttam, és néha az út túloldalán, néhány tíz méterre tőlem, szóval tök értelmetlenül párásodott be a szemüvegem, meg kezdtem szédülni a túl jól záró maszk mögött, csak mert igyekeztem szabálykövető lenni. Ha valaki jött szembe, azt ötven-száz méterről kiszúrhattam, és igazából elég volt akkor feltolni a maszkot. Szóval ennek semmi értelme nem volt, elég lett volna azt mondani, hogy parkokban és parkolókban, buszmegállókban és játszótereken legyen kötelező, de úgy általában ne, mert az fokozottan életszerűtlen.
Mellékszál: A múltkor megint láttam A Maszk című, témába vágó dokumentumfilmet, és biztosan állíthatom, hogy ezek a világoskék maszkok egyáltalán nem működnek. Hiába vettem fel mindig, lelkiismeretesen, sosem kötöttem ki a Coco-Bongo bárban, nem csajoztam be általa, mondjuk legalább gengszterek sem vette üldözőbe.
Négy: Az egész nagy népszerűségi lelazítást azzal indokolják, hogy úgy állnak a számok. Azaz egyre kevesebb a regisztrált új fertőzött (amit árnyal, hogy egyre kevesebb tesztet csinálnak), csökken a halottak meg a kórházban lévők száma (ez legalább tény), meg hogy mindjárt itt az ötmilliomodik beoltott (ami viszont értelmetlen kritérium). Mert olyan nincs, hogy négymillió-nyolcszázezernél még vészhelyzet van, ötmilliónál meg háváj, dizsi, napszemüveg. Sokkal inkább az lehet, hogy tényleg jön a nyár, és egy kicsit is komolyabb lockdown népmozgalmi lázadáshoz vezethet, úgyhogy nyitni kell, még akkor is, ha tavaly a nyári Balaton-Adria tengely nyomán őszre megint nem úgy álltak már a számok.
Hivatkozásnak meg bővel elegendők lettek volna a kórházi adatok, a szimpla oltottsági szám önmagában semmit sem mond, hisz az érdekes az, hogy mely életkori, társadalmi, veszélyeztetettségi etc. csoportokban mik az arányok, meg milyen a területi eloszlás.
De a felcsúti ilyeneken nem elmélkedik, z emberei biztos, csak azokkal meg nem foglalkozik, ő itt a jó királyt akarja játszani, aki hú de figyel az ő népre, és csak jó akar mindig.
Még szerencse hogy egy alkalommal ő maga mondta, ne arra figyeljünk, hogy mit beszél, hanem hogy mit tesz. Ilyen értelemben a lakosságarányos hallozások a beszédesek Ártunk és Ormányunk teljesítménye szempontjából, nem az hogy, miket dumál a főnök a mikrofonba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése