Van ez a sajtónak aligha nevezhető, kormányhitű propagandamédia, amely eleve permanens kampányüzemmódban működik és ahogy közelednek a választások (pedig hol van még a jövő tavasz, először az ideit kellene túlélni), a kampány egyre inkább, főleg és elsősorban karaktergyilkosságot jelent.
Programokat ugye nehéz vitatni/kritizálni, ha vagy nincsenek, vagy ha valahol épp vannak, szarba se veszi azokat senki, meg az istenadta népet sem az érdekli. A keményen drogozó kisemberek személyekre szavaznak, nem ideológiákra, gazdaságpolitikai tervekre vagy oktatási reformelképzelésekre. Vagyis az állampárti propaganda természetes módon az ellenzéki jelöltekre megy rá, akik arcot adnak a NER-t érő fenyegetésnek, őket akarják tényleg aljasul a sárba alázni.
Az origo nevű egykor szebb napokat látotton van például egy „napi balfék“ rovat, rögtön a címlap felső részén, és mostanában három napból kétszer Karácsony Gergelyről bizonyítják be, újra meg újra, mekkora kupac szerencsétlenség a csávó, csoda hogy munka után hazatalál. (Amit én személyes sértésnek veszek, egy évvel előttem végzett ugyanott, ahol én, bár nem rémlik, hogy találkoztunk volna, és pláne nem ismertem, pedig négy évig ugyanarra a szakra jártunk. De azt határozottan tudom, hogy én ugyanazzal a képzettséggel igenis hazatalálnék, már ha elmennék itthonról. De hát nem vagyok hűje.)
Most meg a Telex szúrta ki a Ripost című minden alatti szennylapban, hogy „Gyurcsányné“ (le nem írnák azt, hogy Dobrev Klára, még valakinek nem a szemkilövetős terrorhadjárat jut róla eszébe) a magyar Elena Ceausescu. Így egyszerűen, bár szerintem ezt a biciklit lehetne még tolni egy kicsit. Hisz nyilván Gyurcsány maga Ceausescu (bár a román diktátor nevét rögtön elsőre le sem tudják írni, a riposztos verőemberek), pedig lehetne Hitler, Pol Pot vagy Caligula is, bár gyanús, hogy az átlag Ripost-olvasó az utóbbi kettőt aranyérkenőcsnek, dohányzóasztalnak, vagy lapra szerelt spagettiszósznak gondolná.
És a vicces az, hogy közben fel-, pontosabban önnön morális magasságaik felhői közül leháborodnak azon, hogy Karácsony azt bírta mondani egy külföldi újságírónak (arra a kérdésre, hogy mi a különbség közte meg a felcsúti között), hogy a másik alacsony és kövér, ő viszont magas és sovány. Pedig ez nem karaktergyilkosság, még csak nem is „body shaming“, pusztán adekvát válasz egy kérdésre, mely valójában értelmetlen. Ugyanis arra a kérdésre, hogy mi a különbség politikai elképzeléseik között, nem lehet egy rövid választ adni, arra ott az elmúlt tizenév összes megnyilatkozása, a kövér-soványozás szimplán csak kitérés a hosszas, és adott keretek közt amúgy is lehetetlen programabeszéd és összehasonlító elemzés elől.
Amúgy főkegyúr tényleg dagadt, de az is tény, nem ez a bajunk vele.
p.s. Amúgy képzelem mi lenne, ha a kormánykritikus sajtó kezdene hasonló stílusban írni, mekkor agyfaszt kapnának a bayerzsolt-típusú verbálkomisszárok. Ilyeneket olvasva mondjuk:
„Orbán Viktor kopaszodik. Mussolinivá vagy Rákosivá változik inkább?“
„Szíjjártó volt munkatársa egykori főnökéről: Fél méterrel magasabb, mint az IQ-ja!“
„Németh Szilárd nem tud fél kiló pacalból pörköltet főzni mert nem ismeri a törtszámokat.“
„Rogán Antal széklete büdösebb, mint a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságáé együttvéve.“
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése