A Tim Timebomb valójában Tim Armstrong (na innen a cím) projektje, aki a már harminc éve alapított kaliforniai punk-banda a Rancid énekes-gitárosa, de egy ideje kalandozik másfelé is. A Rancidot egyébként sokan (túl sokan) hasonlítják a Green Day-hez vagy az Offspringhez, szerintem nem teljesen indokoltan. Akkor már tényleg inkább a Clash, annak is a karcosabb korszaka, mondjuk a London Calling a Clash vagy a Combat Rock zenei világa jut az ember eszébe róluk.
Mert hát a Rancid nem az a tőrölmetszett, valamint napsütötte szörf-punk, inkább a tarajos-ugrálós-beszólogatós fajta, ami hát a punknak mégis csak a lényege. Épp ezért nem punk például a Blink182 vagy a Clash Sandinista!-albuma, mert az előbbi igényes, de már középtávon unalmas, gördeszka-kompatibilis popzene, az utóbbi meg egy nagyívű zenei kalandozás a reagge-től a templomi kórusokon át a hetvenes évek progresszív rockjáig.
De ez viszont punk:
Minden benne van hibátlanul, a színes tarajoktól a félrészeg ugrálásig, és gyanús, hogy régebben minden rocksztárnak készülő tizenöt éves (tehát minden normális tizenöt éves) pont ilyen artisztikusan kásás hangzást okozó gitártorzítót szertett volna. Csak azért nem nézzük mondjuk Exploited-nek, mert ahhoz azért tényleg túl kaliforniai, ha nem is az "arccal a slágerlista felé" -módon.
Ehhez képest a Tim Timebomb-projekt (amibe persze benne vannak a régi zenésztársak is) zenéi, már kevésbé dühös, viszont művészkedősebbre sikerült dolgok, valahol a country, a reagge meg a ki tudja még mi minden határvidékeiről.
Ez is valamiféle életérzés-kifejezés, mint a Rancid dalai (és nem mellesleg felbukkannak konkrét Rancid-feldolgozások is), csak egy kicsit más életérzésé. De Mr. Armstrong (még mindig Tim, azaz nem Neil és nem is Louis) tetovált fejtetője sok mindent visz, ilyet eddig csak itthon láttam, a teljesen szétesett, így aztán egy időre igaz net-sztárrá vált Bartos Cs. Istvánnál, aki nyilván a kopaszodását igyekezett tetoválással leplezni, nyilván sikertelenül.
Tim nem tudom, hogy kopaszodik-e, minden esetre jobbára kopasz, hisz ha már a feje búbját tetováltatta, akkor kár lenne hajjal eltakarni.
A zenéje pedig nagyon jó, minden hangját hallottuk már, és mégis rém eredeti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése