Nagy tudományos áttörésnek ígérkezik, ha sikerül majd az embereket a végbelükön keresztül lélegeztetni. Hát ja, ez inkább hangzik abszurd humornak, mint science fiction-nek, pedig inkább az utóbbi, és egyre kevésbé valószínűtlen. A Qubit cikke szerint egerek és disznók esetében már ígéretes kísérletek zajlottak, nem lehetetlen, hogy egyszer az embernél is működni fog, mert egyes halak és hüllők mellett - úgy tűnik - az emlősök is képesek lehetnek arra, hogy (főleg szükséghelyzetben) a bélfalaikon keresztül is vegyenek fel oxigént.
Eddig a tudomány, és innentől indulhat a fantázia. Mert felmerül a kérdés, vajon felcserélhetők-e az irányok, azaz ha valaki segglégzésre állna át, akkor mi jönne ki a száján neki? Illetve akiknek már most is folyton csak a szar ömlik belőle (politikusok, ügyvédek, tévéprédikátorok, filmkritikusok etc.) azoknál kialakulhat-e valamiféle automatizmus, hogy a másik végükön kezdjenek levegőt venni. És egyáltalán, mi lesz a szaglással? (Jó, ez engem pont nem érintene, mert bár filmkritikákat huszonéve írok pénzért, de szaglásom évek óta nincs, talán ezért is megy mostanában könnyebben az írás.)
És hát érdemes lenne újragondolni akkor már a légzés mellett a komplett érzékelőrendszerünket is. Én bírnám ha hallhatnék a szememmel, és érdekelne, hogy a dioptriák vajon befolyásolnák-e azt, bár most sincs abszolút hallásom, szóval a mínusz másfél-két dioptria nem sokat változtatna a helyzeten. Ha viszont láthatnánk a füleinkkel, végre megtudnánk milyen a világ egy ló vagy egy hal szemszögéből, hisz nekik a szemeik is a fejük két oldalán, mint az köztudott.
De a légzésre visszatérve: a klasszikus indiai jógában (ami nagyon nem az, mikor spandexbe préselt háziasszonyok gimnasztikáznak hordába verődve, ócska szintizenére) minden azzal kezdődik, hogy el kell mélyíteni a légzésünket. Hogy hosszan, lassan és hasból lélegezzünk (jó ez csak az első lépés, de kihagyhatatlan), minél mélyebben. Na most, a segglégzésnél mélyebbre már nem lehet menni, a combizmok, a térdízületek vagy a lábujjak valószínűleg ebbe a mókába, már nem vonhatók be. Persze jógikusan fontos, hogy olyankor is nagy levegőket vegyünk majd, holmi popópihegés, felületes altesti zihálás nem megfelelő.
Ja, és koncentráljon mindenki arra, hogy a kilégzés minél csöndesebb legyen, ha már a szagmentesség nem garantált. Bár ebben, és az utána ártatlan/gyanakvó, esetleg felháborodott tekintettel másokra meredésben, a művelt nyugat lakosságának nagy része már eleve gyakorlott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése