Az emberügyi, emberelosztási vagy milyen minisztériumban keddig várja az illetékes elvtárs, hogy az Egészségügyi Szakmai Kollégium illetékes elvtársai megírják neki, szerintük hány rendelőre, kórházra meg ilyen izére van szükség az ő területükön (megyéjükben, járásukban, uradalmukban). Hát igen, ez pont olyan kérdés, amire pár nap alatt megalapozott választ lehet adni, mintegy szakmai egyeztetés jegyében, és a megkérdezettek nyilván erre dobják rá a hétvégéjüket, ha már úgyis taknyosan ocsmány az idő. (Ja nem, a májusi eső aranyér!)
Mert Kásler Zakkant Miklós, mindenki kedvenc hungarológusa átfogó egészségügyi reformra készül, és ehhez várja a javaslatokat, de ízibe, ha már így felhorgadt benne a reformdüh. Ami egyrészt jó hír, másrészt meg dermesztő. Jó hír lehet az, hogy végre sikerült kirakni Mátyás királyt a csont-puzzle segítségével, és a miniszter azzal foglalkozik, ami egyébként a dolga lenne, és amiért nem mellesleg a milliós fizetését kapja. Ugyanakkor dermesztő is, mert a reform nálunk azt jelenti hogy, csökkentenek, leépítenek, bezárnak. Nem csak az orbánhitű rezsimben, de gyakorlatilag a hetvenes évek óta a reform a szétbarmolás szinonímája , márpedig szerintem senki sem tud mondjuk olyan kórházat mondani, amit be kellene zárni. Olyat igen, amit be lehetne, mert annyira szar állapotban van, meg annyira nincs hozzá személyzet, de akkor talán ezen kellene dolgozni, és tőlem akár hívhatják átfogó reformnak is.
Ez a frazeológia arra is jó, hogy senki ne pofázzon itt mondjuk kórházbezárásokról, itt kérem a rendszer jobbításának megtörténte fog bekövetkezni, mint minden kásleriánus területen, hisz lám milyen fasza kis színművészetit rittyentettek össze a Böhömkével is. Az egészségügyet legalább ilyen mértéktartó szakmaisággal fogják majd reformálni, reformálgatni, akinek meg ez nem tetszik, az minimum egy fogalmatlan hülye, de az is lehet, hogy ellenséges beszivárgó egység, a tudjuk honnan. Az ilyeneket szokták a kormányinfó nevű verbális autodafén három évig terjedő, szigorított gyurcsányozásban részesíteni, hogy legközelebb azért gondolja meg, mely szók röppennek ki foga kerítésén.
(Nagy a pofátok a zsemléhez! - ha még megvan valakinek a vonatkozó Kádár-kori vicc.)
De az tényleg vicces/szomorú, hogy a minisztériumi főállású hozzánemértők néha már maguk is elhiszik, hogy az ilyen rövid határidős ultimátum az maga az egyeztetés, a társadalmi párbeszéd. Alapvetően azért cinikusak persze, azaz tudják hogy dehogy, ez csak annak halvány látszata, hogy az ellenzéki méltatlankodásra legyen mivel visszavágni, de persze hogy magasról szarnak majd a "javaslatokra". Hisz nekik egyetlen vélemény számít, az ami jobban vagy kevésbé burkolt parancs formájában érkezik, onnan föntről. Mármint az egykori karmelita kolostorból.
irodalom.lapunk.hu
p.s. A cím - ha valakinek nem lenne ismerős - a szürrealizmus egyik nagy ihletőjeként számon tartott francia költő híres mondásának parafrázisa:
„Szép, mint a varrógép és az esernyő véletlen találkozása a boncasztalon.”
Comte de Lautréamont avagy Isidore Lucien Ducasse (1846 - 1870)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése