Sérelmemre megtekintettem a Cruella (magyarul Szörnyella) című dalmata-spinoffot, avagy előzményfilmet, amibe még nincs százegy bundánakvaló, de Emma Stone a főszereplő, úgyhogy csak rá való tekintettel. (Mint anno a Birdmant, amiről viszont kiderült hogy egy jó film - Michael Keaton-ről meg hogy jó színész - szóval gondoltam hátha.)
Gyerekkoromban bírtam a vonatkozó Disney-rajzfilmet, bírtam hogy Kutyásék (a nagyorrú meg a házitündér nője) a Regent's Park mellett laknak, jók voltak a balfék bűnözők, akik később a Reszkessetek betörők!-ben tértek vissza, de a legmenőbb Szörnyella volt, és különösen az autója, meg az őrülős jelenetei.
A későbbi élőszereplős változat már nem tetszett különösebben (na jó, egyáltalán nem), bár értékeltem, hogy ebben legalább nem beszéltek a kutyák. De ez a mostani film, ha lehet még eggyel rosszabb lett.
Először is a színészek. Emma Stone-ra a film kábé felében rá se lehet ismerni, Emma Thompsonra nagyjából igen, de minek, Emma (izé, Mark) Strong pedig még mindig kopasz, és még mindig tud szigorúan nézni, de ide felesleges volt. Szörnyellának (aki eredetileg Estella, csak később lesz - az eredetiben - Cruella) amúgy már születésekor is hülye fekete-fehér haja van, lázadó kisiskolás, kicsit gót, de még nem gonosz, ahhoz a gonosz világnak még meg kell őt traumatizálnia.
Aztán már a hetvenes évek Londonjában vagyunk, Estella kissé punk, kissé újhullámos, és wannabe divattervező, miközben két bűnözővel (igen Horace-szal és Jasperrel) haverkodik régóta, mert az is punk. Közben meg megélhetési urban-proletár, ami viszont nem elég punk, de a tévéből már tanulja a gonosz nézést sátáni kacajjal. (Na igen, Stone művésznő itt még hasonlít önmagára, csak onnantól nem, hogy afféle női Joker válik belőle, vámpírsminkkel.)
uk.yahoo.com
Aztán a munkahelyét jelentő luxusáruházban egy nap megjelenik Emma Thompson mint von Hellman bárónő, aki a nevéhez méltóan egy vérszívó, nárcisztikus, frigid náci, és nem mellesleg divatdiktátor, az aljas de ízléstelen fajtából. Ja, és dalmatái vannak, nehogy elfelejtsük minek az előzményét, és kinek az eredettörténetét nézzük épp.
Kettejük párviadala adná a történet gerincét, de olyanja nincs neki, hogy a szemüveges, művészeti főiskolás kinézetű csajból hogy lesz egy karikatúra-szerű rajzfilmfigura, az nekem mondjuk teljesen kimaradt. (De én már az Anakin Skywalker - Darh Vader váltást sem éreztem hitelesnek.) Meg lényegében az is, hogy lesz fekete öves állatkínzó, hisz egy családinak szánt filmben ezt is el kell kenni az utalásszerűségig, pláne hogy az egész valahol az anyja baleseti halálával indul. Már ha az anyja volt egyáltalán, mert naná, hogy ide is kell a kötelező fordulat, miszerint csavar, hogy akkor a rivális főszereplők milyen fokon is rokonok.
A Cruella (végül is itthon még nem mutatták be) amúgy családi filmnek kicsit sötét és mindenképp túl hosszú, ami nézhetővé teszi az a látványvilág, az egyszerre hiteles és szürreális korfestés, még úgy is hogy indokolatlanul sok benne az aranyozott kandallópárkány. Ami az angoloknál valahogy az arisztokrata lét szignálja, ha már főhősünknek is ez lesz a végzete, a helyett, hogy maradna normális csillagjegyű, lázadó aszcendenssel.
És hát lehet nézni Emma Stone-t, ha már színésznő-szombat van, de egyensúlyképpen most megnézek egy thrillert Christina Ricci-vel, ha már hetek óta itt várakozik a gépemen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése