2022. április 25., hétfő

Álomvilág valódi hiányokkal

És akkor most egy önvallomásszerű önvallomás, csak mert nincs kinek kibeszélni magam, úgyhogy megírom, mintha legalább is érdekelne valakit. Mármint rajtam kívül...

Az egész azzal kezdődött, hogy szarul aludtam az éjjel. Elég sokat, de szarul, ilyen fél- egyórás etapokban, viszont folyamatosan álmodtam, nagyjából ugyanazt a világot. Egy-egy másik oldalra fordulás után visszaaludva folytatódott a történet, ami nálam nem ritka, de ettől még eléggé gyomorba vág. Álmomban valami angol tengerparti városban voltam (ami csaknem mindenben, de azért nem teljesen különbözött Brightontól), az is megvolt hogy egy hétre mentem, egy múzeumba tanulmányútra. És ha jól értettem a saját tudatalattim kisüléseit, én is valami múzeumban dolgoztam itthon, és néhány kollégával voltam arra, akik csaknem mindenben, de nem teljesen különböztek néhány rég nem látott ismerőstől. Sokat bolyongtam az ottani múzeumban, gondolom  muszáj volt, de azért sikerült összeismerkednem egy lánnyal, a helyi piacon, ami csaknem mindenben... szóval a greenwichi piactól. Ő félig indiai volt, félig angol, Juliának hívták, én meg előadtam Rómeót, bár a végén nem haltunk meg, csak haza kellett utaznom. Ja, és volt még közvetlenül a tengerparton egy neogótikus katolikus templom, ahova el kellett mennem Juliával, mert még katolikus is volt. Amúgy egy lepukkant szállodában laktam, de a szobám legalább a szürke tengeri viharokra nézett.


Brighton

Nekem meg az jött le az egészből, hogy:
- Hiányzik valami rendes, értelmiségi munka (már azon túl, hogy egyáltalán valamilyen munka).
- Hiányzik Anglia, Brighton, Greenwich, de Farnborough vagy Peterborough az nem hiányzik. Marlborót meg egyetemista korom táján szívtam utoljára.
- Hiányoznak a régi barátok, akik ma már kétszáz és kétezer kilométer közötti távolságban laknak tőlem, online meg nem ugyanaz a kommunikáció.
- Meg hiányzik valami nőnemű, mert a magány nem az én műfajom, különösen ha a barátok ugye kétszáztól kétezerig.

Szóval lehet tanulságosat álmodni, bár eddig nem sokra tartottam az álomfejtéses freudista izéket. Mondjuk az én álmaimon nincs sok megfejteni való, asszem elég nyilvánvalóak, mint ez a legutóbbi is.

Greenwich

1 megjegyzés: