Ócskák a hírek, szerintem például egyszerre vagy megélhetési válság legyen, vagy hőségriasztás, de a kettő együtt legalább is tisztességtelen. Plusz még mindig van tömeges bevándorlás okozta vészhelyzet (bár a menekültek és a bevándorlók az nagyon is két külön kategória), úgyhogy én még külön aggódom amiatt is, bár szerencsére benzint mindenki annyit vehet, amennyit csak akar, feltéve ha nem akar húsz liternél többet venni, és valahol a környékén árulnak is.
És akkor a jó hír, hogy végre vége a szigetnek (nem az összesnek csak a fesztiválnak, szóval vannak még szigetek, ami mindenképp jó hír például a korfuiaknak, vagy az összes nagybritánnak) és lassan vége a szigetes kontenteknek is. Mert fúde nem érdekelt egy percre sem, ráadásul gyanús hogy nem pont most kellett olyan kurva nagyot bulizniuk a széles, de anyagilag keskenyedő néprétegeknek. Oké, fél vagy egész részegen nyelni a port sok pénzért, biztos felemelő élmény, egyébként is sírva vigad a magyar, de akkor mit keresett itt az a rengeteg külföldi?
Nyilvánvalóan és visszavonhatatlanul egy boomer vagyok, pontosabban poszt-boomer, mert az én generációm tagjai már az eredetei baby-boom generáció gyerekei, persze ez a bumm nálunk azért kicsit más volt, mint a háború után fellélegző és fellendülő USA esetében, itt a Rákosi-rendszer egyszerűen betiltotta az abortuszt, fogamzásgátló meg nem nagyon volt, úgyhogy jött a haza teleszülése, ami nem mellesleg a mostani rezsimnek is mániája.
Na jó, ez hosszú lett, ahhoz képest, hogy simán csak öregszem, és az idei sziget nagyszínpados fellépői közül konkrétan egyet sem ismertem, sőt ez a helyzet nem változott, amennyiben most sem Dualipa-Videókat túrok a jutyúbon. Szerintem amúgy ilyen név nincs is. Hát ki nevezné el a lányát Videónak, akkor is ha koszovói albán?
Röviden: nem vagyok szigetes, igazából sose voltam, szigeteletlen vagyok, azaz bármikor agyonbaszhat az áram, ha nem vigyázok, egyébként de. Ráadásul mindannyian szigetek vagyunk legfeljebb a szárazföldön.
Én már nagyjából húsz éve nem jártam a szigeten, pontosabban igen, csak Nagy-Britanniában, ott viszont sokszor, de még emlékszem arra, mikor Shane MacGowan életéért kellett aggódni, hogy élve jusson le a színpadról (hisz az is csoda volt, hogy feljutott oda), vagy hogy volt olyan történelmi korszak, mikor a Green Day kifejezetten fiatalos és progresszív zenekarnak számított, a Chumbawamba meg még létezett. Ócska vizes sört adtak relatíve drágán, bár efféle hagyományokhoz többek szerint még mindig ragaszkodnak, bunkók voltak a biztonságiak, akik még mindig azok (tényleg, vannak olyan biztonsági őrök még ennem az átokverte országban, akik nem per definitionem bunkók? Ja bocs, ezt ma úgy mondják, hogy ab ovo...)
De színházba azért elmennék újra, hátha ott nincsenek biztonsági őrök, jegyszedő nénik meg nem kaptak még krav maga kiképzést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése