Lassul a Föld forgása, tavaly július 19-e például majdnem másfél ezredmásodperccel rövidebb volt a sokévi átlagnál. Bazi régen meg hat óra volt egy (nagyon) kisbetűs nap, miszerint három óra nappal, három óra éjszaka, régi szép idők ah... Mert hát milyen hosszú lehetett akkoriban egy műszak a bányában? (Még jó hogy a bányában a hét törpék dolgoztak, akik nyilván a rövid napok miatt voltak szintén elég rövidek, vertikálisan. Egyszerűen nem volt idejük magasabbra nőni.) Mondjuk aludni se lehetett valami túl sokat akkoriban, de legalább gyorsan közeledett a karácsony, persze ezzel együtt a következő villanyszámla is, szóval valamit valami helyett, bár ha a bejgli nem lett sokkal rövidebb a hamar lezajló ünnepek miatt, akkor én azért bevállalnám.
Ha lenne időutazás, gondolom csak a múltba lehetne utazni, hisz a jövő egyfelől még nincs, másfelől meg most is oda tartunk, minden pillanatban, úgyhogy a jövőbe utazás igazából csak gyorsítás lenne a még be nem következettbe, avagy a semmibe, az meg legfeljebb az egészen elszánt buddhistáknak opció (vö. nirvána).
Azaz ha elég sokat várunk, a sokadik reinkarnációnk idején már érzékelhetnénk, hogy lassabban telnek a napok, ami nem lenne jó, már most is túl lassan peregnek le, huszonnégy óra szerintem egyszerűen bármire sok. De ha időutazhatnánk, az előbbiek értelmében nem előre, csak hátra (hiába lett piros a paradicsom, nem sárga), sokkal kevesebb időt kellene úgy eltöltenünk, mintha lenne valami fontos dolgunk a világban, és nem pusztán egy bolygóméretű mutáns fertőzés (úgynevezett „intelligens élet“) jelentéktelen alkatrészei lennénk.
De ha visszamehetnénk a nagyon rövid napok napjaiban (napjainkból!), és kibírnánk a az akkori Föld a maihoz képest is jelentősnek mondható klímáját, no meg azt, hogy radikálisan kevesebb az oxigén az amúgy mérgező légkörben , akkor feltehetően az eszünk is rövidebb lenne annyival, hogy nem aggódnánk az egész miatt. Az időparadoxont pedig fel sem fognánk, úgyhogy nyugodtan rúgnánk fel az amőbát, amiből tíz a sokadikon év múlva (2,4 milliárd az a hányadikon?) majd kifejlődne az egyik ükapánk távoli őse. Úgyhogy mi sem lehetnénk ott, hogy felrúgjuk azt a primitív barmot, de mondom, ezt észre sem vennénk, boldog tudatlanságunkban.
medium.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése