A Nope (Magyarul nem. Pontosabban, magyarul: Nem) című filmet csak azért néztem meg, mert olyan jó kritikákat olvastam róla, gyakorlatilag pár órán belül vagy fél tucatnyit. Ehhez képest két elpocsékolt óra az életemből, régen untam ennyire mozgóképet. Mert túl jól van megcsinálva ahhoz, hogy lehessen röhögni az ócskaságán, de túl faék a sztori ahhoz, hogy egyáltalán érdekeljen a vége. A színészek, meg... hát színészkednek, de egyiket sem ismerném meg, ha holnap szembe jönne az utcán.
Az egész igazából egy 130 percesre kinyújtott középszar X-Akták epizód, azzal az árnyalatnyi különbséggel, hogy itt annyira megjönnek az ufók, hogy föl is zabálják a szereplők bő felét. Vagy zabálja, az ugyanis nem világos, hogy bazi nagy csészealj, ami szerves anyagot fogyaszt, az akkor most egy entitás, vagy csak egy hajó, amiben sok kis lény működtet egy afféle repülő, intersztelláris vágóhidat. Feldolgozzák a volt gyereksztárt, a közönségét, a főszereplő testvérpár lovait, bármit ami él, a szervetlen cuccot meg kiszórják (illetve ha csak egy a lény, akkor visszaöklendezi), úgyhogy repül az aprópénz, a pészméker, a mellimplantátun, no meg a lószerszám.
Mer'hogy itt a lovakat lelövik ugye, avagy élve falják fel, a lényeg a ló, hisz az említett testvérpár két feka fiatal, egy fiús csávó, meg egy fiús lány, akik afféle off-hollywoodi cowperson-okként próbálják levadászni az űrből jött veszedelmet. (Hisz nem cowboyok vagy cowgirlök, igazából teheneik sincsenek, csak nálunk kavboj mindenki, aki lóról néz szúrósan félsivatagos háttér előtt. Mellékszál: a legtöbb westernben nincsenek is kavbojok, csak rablók, seriffek, hamiskártyások meg indiánok, de marhákat egyik sem tenyészt épp.)
Szóval hőseink lóidomárok, másodvonalbeli produkciókhoz idomítanak lovakat (bár a csaj ennél komolyabb álomgyári karrierre vágyik), nekik Los Angeles külsőn van a préri, és ők jönnek rá, hogy az idegen létformával is úgy kell bánni mint az állatokkal, azaz idomításos trükkökkel lehet csak elkapni. Azt, azokat, őt vagy őket.
De még csak sem kell kapni, elég lefilmezni, mert az ugye mindenkinek megvan, hogy az idegenek léteznek, csak még nincs róluk egy rendes, bizonyító erejű videó. Így aztán bekamerázzák a farmot, meg csalogassák lefelé a' állatokat a' égbűl, de ez az egész egy ötven perces tévéfilmet ért volna. Mondom, mint az X-akták.
Sztorinak gyenge, látványnak közepes, élménynek lehangoló, hiába kapnak lelkendezős rohamot tőle a kritikusok. És itt igazából még csak értelme sincs a fekete tematikának, egyszerűen csak fekete a rendező, így aztán mind a három eddigi filmjében bele kellet szőnie ezt, de csak az elsőnél volt ennek igazán dramaturgiai jelentősége. Az volt a Tűnj el!, egy rendes horror, ahol mint a sakkban, a fehér ütötte a feketét, de a fekete nyert.
virtualmagazin.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése