Jajj nekünk, holnap közeleg Gusztus Húsz, újkenyér, Szentisten István, miazmás. Nemtom lesz-e felvonulás az Andrássyn, pedálos bádogkirállyal, Gurulmadárral, langyos chippendale rabszolgákkal, legalább a Tótgabi alakú vidéki anyuka művészetében részesíti-e a nagyérdeműt, vagy elmossa az eső az egészet a picsába. Mindenesetre a kormányhitű médiahadoszlop már előre el van alélva, Európa (a Világ, a Naprendszer, a Galaxis - határ a csillagos ég, ugyebár) legnagyobb tűzijátékától, mely közismerten forradalmi lesz, hisz ki látott már narratív tűzijátékot, ami végigvezet a komplett ezeréves történelmen?
És akkor még lesz Lezli Mándoki, aki az origó szokásos (azaz a a meleg szarig benyaló) lelkendezése szerint "a világ legjobb zenészeinek bajnok ligájával" érkezik, és nyilván csak a magamfajta rosszindulatú bunkók gondolják azt, hogy Lezli tata egy alsó-középvacak, kiöregedett tucatpop-iparos, akinek munkássága kábé annyira érdekes, mint a Stern magazin 1978-as karácsonyi különszáma. Vagy kevésbé, hisz ő még retrónak is szánalmas. Mindegy, a propaganda szerint látványos, lehengerlő és ingyenes lesz a só, hangsúly az utolsó jelzőn, ami ugye eleve hazugság. Mándoki elvtárs jó elvtárs, azaz jelentős közpénz-szivattyú, válság idején is. De ez van, a felcsútista szövetség ízlése idáig terjed, hogy Lezli, Ákos, Gabi, meg hogy Győzike Fásy Ádám mellett békemenetel. De ha már kultura és Szentiván, izé István, akkor inkább:
Lesz még amúgy mindenféle program, sőt már mától, ilyenek, hogy Mesterségek Ünnepe, meg Magyar Ízek Utcája. Szerintem az indokolt a takarékosság jegyében össze lehetne vonni a kettőt, és lehetne Mesterséges Ízek Ünnepe, tematikus programokkal. Huszonhét étel vegeta és pirosarany felhasználásával, levegőért kapkodás macskapöcse (esetleg kutyafasza) paprikától, rántott ételek fesztiválja (rántott panír, rántott krémes, rántott rántotta), parizerfőző-verseny, ilyenek. Fáradt olajban sült lángos, dunai hekk, cefrefröccs, véres máj hurkában, rizses lecsó nokedlivel, csupa hungarikum. És perkelt!
Ja, és mindez persze Pest-Buda Vármegye székhelyén, aki a déli végeken él lakni, mint magam, az legfeljebb csak felhúzza magát a durrogtatáson (asszem nálunk nem marad el), ami ünnepi hangulatba kerülésnek azért elég vékony.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése