A hülyeségnek igazából nem kell külön elmélet, elég pár hülye közhely, de azért nem olyan elrugaszkodott gondolat, hogy néha jó felismerni a nagyon hülyéket, csak hogy elkerülhessük őket, vagy legalább a durván negatív hatásaikat. Persze bárki joggal mondhatja, hogy aki nem ismeri fel a nagyon hülyéket az maga is hülye, ebben az értelemben nem működik az óvodás szlogen, miszerint az a hülye, aki mondja. Hisz az a hülye, aki nem mondja. Vagyis ha tudja, akkor hülye lenne nem mondani, már csak azért is, hogy ne nézzék hülyének. Világos, nem?
A mostanában ritkásan olvasott indexen jött szembe egy hülyeségügyi ismeretterjesztő értekezés, melyben a szerző idéz valami olasz gazdaságtörténész(?) könyvéből, hogy rendszertanilag hol is helyezkedik el a hülyeség az emberi viszonylatok eléggé leegyszerűsített rendszerében. Így fest a cucc:
"- Aki hasznára van másoknak és önmagának is, az bölcs.
- Aki hasznára van másoknak, de ebből ő nem profitál (sőt...), az balek.
- Aki kárt okoz másoknak, és ettől neki jobb lesz, az bandita.
- Aki pedig kárt okoz másoknak úgy, hogy ő maga az égvilágon semmit sem nyer vele (sőt...), az buta."
Na most, ilyen négyeseket a legkönnyebb gyártani, egyszer már leírtam ide is a saját személyiségtipológiámat, amiben két dimenzió van: aktivitás és a jövővel kapcsolatos várakozások. Így aztán a négy típus az aktív optimista (jóra számít és tesz is érte), a passzív optimista (várja, hogy a végén úgy is jó lesz minden), a passzív pesszimista (minden szar lesz, nem érdemes tekerni) és az aktív pesszimista (az önpusztító, mert minden egyre rosszabb, tegyünk még rá egy lapáttal, avagy: Gyerünk Uram, nézzük meg mire megyünk ketten!) Én sajnálatomra a jobbára a második vagyok. De legalább ártalmatlan.
Azt hiszem van ez is olyan jó, mint bármelyik másik a megfelelő nőklapja-mellékletekben, ezt is csak az ujjamból szoptam, vagy húsz éve egy görbe éjszakán, nyilván nem függetlenül az elfogyasztott vodka-narancsoktól.
Ám a fenti hülyeség-tipológia is hülyeség, az emberi butaság, ostobaság, szellemi leárnyékoltság egymást részben átfedő kategóriáit nem lehet szimplán valami kibaszott költség-haszon elv alapján leírni. Pontosabban le lehet (hisz leírják), de minek?
A hülyeség szerintem ennél azért komplexebb jelenség, mert bár a közvélekedés szerint hülyének lenni egyrészt alkotmányos jog, másrészt meg rohadt könnyű, de e kettőből az utóbbi egyáltalán nem igaz. Sok év munkája kell hogy legyen abban, ha valaki komolyan, elszántan, kétségektől mentesen és ezekből adódóan életvitelszerűen hülye. A hülyeséget, miként a tudást, a tapasztalatot, a hitet, a függőséget, a paranoiát vagy a tüdőrákot nem adják ingyen, azokért meg kell dolgozni.
Mert a hülye valójában nem tudja hogy hülye, mi több, nem tud nem hülye lenni, a hülyeség nála nem egy járulékos tulajdonság, hanem a belső lényege, és épp ezért nem kell tisztelni egyáltalán. Mert egyfelől minden hülye komoly(talan) energiákat fektetett abba, hogy hülye legyen vagy maradjon, de ha már kellően hülye, nincs többé választása. Nem tisztelünk senkit azért mert levegőt vesz, működik a veséje, hat rá a gravitáció vagy visszaveri a fényt, és ettől látszik. Sőt ha nem vagyunk direkt természettudósok (esetleg véletlenül), nem is olyan fontos értenünk, hogy működnek ezek a dolgok, egyszerűen elfogadjuk őket adottságnak. Ilyen a hülyeség is, szóval amíg valaki meg nem alapozza a Hülyeségtant (Stupidology), elméleteket gyártani is felesleges.
Azaz hülyeség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése