Van az a közhely, hogy szexel mindent el lehet adni. Pedig már nem. Így a közhely is nyilván hülyeség, senki sem vesz autót, csak azért mert előtte pornót nézett (azért mondjuk vehet, hogy utána legyen kivel pornósat játszania), és a szex marketingpozíciója is bonyolultabb egy tőmondatnál. Egyrészt igazából nem szexszel, csak a szexre való utalgatással próbáltak sokáig ránk sózni sok minden felesleges dolgot, azaz senki nem erőszakolt meg minket az áruházban, hogy vegyünk mosógépet, de még csak el sem várta tőlünk senki a megerőszakolást, vagy épp a papás-mamást. Másrészt ez az utalgatás nagyjából kimerült abban, hogy szegény fotómodelleknek főleg nincs pénzük egy rendes ruhára, ezért kénytelenek a nélkül fotóztatni magukat a reklámba, de mikor kapnak érte pénzt, és vesznek egy vegyvédelmi tréningruhát, abban már nem fotóztatják magukat. (Legalább vacsoraidőig, akkor derül ki ugyanis, hogy van-e még pénzük pizzát rendelni. Ha nincs, becserélik a ruhát valami sajtos-sonkásra, és a másnapi műszakban már megint egy szál banki SMS-ben állnak a kamera elé. Így ment ez egykor, gondolom)
Vagyis pucér, félpucér, és mások által pucérnak gondolt nők feszítettek mindenfelé, megélhetési okokból, a legtöbben biztos az doktori képzés tandíjára gyűjtve, mert ha az emberek fiatalok, akkor van az a pénz. Ja, és ha nők, a pucér pasis reklámok sosem futottak be nagy karriert egy férfi fogyasztókra optimalizált fallokráciában.
Ezzel együtt valószínűleg rohamosan javul az életszínvonal, mostanában már, ha szembe jön egy meztelen nős reklám, majdnem biztos hogy valami pornóoldat hirdet, ami megint csak egy marhaság, kábé mintha a hamburgert legelésző marhákkal népszerűsítenék, pedig mindenki tudja, hogy azokkal csokit kell, arra van pavlovozva a reflexünk.
Szóval mára már az sem igaz, hogy szexuális utalásokkal bármit el lehet adni, már nem. Legfeljebb a szexet, már ha valaki hajlandó fizetni érte.
Bezzeg régen minden más volt, a méltán sötét nyolcvanas évekből emlékszem olyan pucér csajos kártyanaptárra, amiben a helyi kéményseprő vállalatot reklámozták, a minek is? Mert ha valakinek volt kéménye (én a radiátorok környékén gyerekkorom óta nem találtam egyet sem), annak úgyis kötelező volt időnként ellenőriztetnie, és mondjuk a taxisokkal vagy a kulcsmásoló cipészekkel ellentétben a kéményseprőknél nem volt magánszektor, azaz konkurencia. De ha jól működött a reklám, egy csomó embernek kapásból a szénmonoxid-mérgezés veszélye kattanhatott be egy pucsító meztelen nő láttán. Ami akár jótékonyan is hathatott a népszaporulatra, elvégre a globális túlnépesedés nem mai probléma, az önmegtartóztató életmódot pedig már a középkori egyházatyák is igen ajánlgatták, bár pont a Kádár-rendszerben nem ők voltak a szellemi horizont viszonyítási pontjai.
De a hatvanas évek végére kibontakozó szexuális forradalom (ami ide persze jelentékeny fáziskéséssel érkezett meg) már annyira túlszaladt, hogy ahhoz képest ma néha szinte prűdek vagyunk, de hát könnyű nem vásárolni a szexlapokat, ha minden is fent van a neten, mondhatni az online pornó révén a szex mintha megint magánügyebb lenne, mint előtte pár évtizedig. (És hát a mennyiség-minőség viszony is: két kattintásra százmillió pornóvideótól, egyszerűen már nem olyan érdekes és/vagy fontos az egész, hiányzik a tiltott gyümölcs fíling, van viszont túladagolás, csömör és unalom.)
Úgyhogy kifejezetten érdekes, mikor a szexuális célzások, áthallások és összekacsintások mintegy véletlenül kapcsolódnak termékekhez, és különösen vicces, mikor játékokhoz:
Fajkeveredéses pornóbarbi, meg sima emós-exhibicionista...
és dínós. Most csoda, hogy kihaltak?
(képek: erdekesseg.hu)
p.s. Most jut eszembe, a reggeli origós-szörnyülködős posztban is pont az volt a lényeg, hogy ezek a seggfejek csöcsös-segges tematikájú trash-bulvárral próbálják eladni a nyomorult és gyűlölködő kormánypropagandájukat. De ezzel csak összeáll a Három Nagy P: pornó. prostitúció, politika - ezeket reklámozzák genitáliákkal, és egyik esetben sem oktalanul Egy tömegdemokráciában ugyanis sokszor a politika is csak a kurválkodás folytatás, más eszközökkel. (A politika folytatása a következő pályán meg ugye a háború, de ez most túl messzire vezetne. Lényegében vissza a hatvanas évek hippimozgalmáig, azaz hogy a háború is egyfajta dugás, de te inkább szeretkezz ne háborúzz! Ha már valami mindenáron csinálni akarsz...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése