Az evés káros voltáról

„Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik, 

aki pedig nem eszik, ne ítélje meg azt, aki eszik, 

hiszen az Isten befogadta őt. (...) 

Aki pedig nem eszik, az Úrért nem eszik, és szintén hálát ad az Istennek. (...) 

Hiszen az Isten országa nem evés és ivás...“ 

(Szent Pál levele a rómaiakhoz 14.)

Tele van a mindenfelé azzal, hogy miféléket kell enni, hogy meggyógyuljunk a szinte bármiből, vagy hogy elkerüljük a jóformán tetszőlegest. Mert a megfelelő diéta lényege, hogy ha csak azt esszük amit, akkor nagyon jó lesz  nekünk, és főleg nagyon sokáig, miként az ellenünk vétkezőknek is. Mert a diéta nem válogat, vagy nem nagyon, egyszerűen csak be kell tartani a mitevést, és a haza fényre derül.

Pedig a diéta, legyen szó bármelyikről, nem is olyan jó, a legtöbb vallás például erősen ajánlja a böjtöt, hogy az az igazi, vagyis mindeféle síkon az van, hogy a nemevés jobb az evésnél.

Mert nézzük csak racionálisan: az emberek nagy része, mondhatni elsöprő többsége eszik. És ezek az emberek kivétel nélkül meghalnak, nem egyszerre persze és nem mindig ugyanabban, de közös pont, hogy előtte évekig, évtizedekig ettek, hol többet, hol kevesebbet, rendszeresen vagy rendszertelenebbül, de végül csak halára ették (lélegezték, létezték) magukat. Úgyhogy nem kell különösebben érvelni a nemevés előnyei mellett.

Mert a földhöz ragadt ostobák azt mondják, hogy aki nem eszik, az meghal, de könnyen belátható, hogy aki eszik, az is! Viszont aki nem eszik, az addig is sokkal kevesebb méreganyagot visz be a szervezetébe, jelentősen csökkenti ökológiai lábnyomát (plusz aki nem is lélegzik mellé, annak különösen a széndioxid-kibocsátása esik vissza radikálisan), miközben sokkal olcsóbban kijön, mint aki háborús zsömléket vesz inflációsan! A zsömle az kérem méreg,  a kokain utáni legaddiktívabb fehér porból, az úgynevezett "lisztből" készül, ami akár életre szóló függőséget is okozhat.

Ráadásul a nemevés mellet szól az is, hogy nem kell többet a gasztronómián problémázni, mert mondjuk egy paprikás krumplit sokféleképpen lehet jól elkészíteni, de még több változatban teljesen elrontani is, ha viszont nem főzünk semmit, akkor - túl a jelentős energiamegtakarításon - garantált lesz a végeredmény: a semmi. És a filozófia mai állása szerint a semmi, a bármi nem létezése egynemű, ezért mindig egyformán magas színvonalú, és értékelhetetlen élvezeti értékű. A semmit nem lehet odaégetni, elsózni, a semmi nem lesz soha rágós, túlfőtt vagy ízetlen. illetve ízetlen az pont lesz (sőt, van!), de a sok előny mellett ezt a kis kényelmetlenséget igenis el lehet viselni, egy tudatosabb és tisztább, környezetbarát haldoklásért, miközben az élelmiszerárak, a benzinhiány vagy  a kifizethetetlen számlák miatt sem kell aggódnunk.

Plusz nem kell mosogatni sem.